"Nálunk mindig csak a lekaszált füvet kellett forgatni."Ezt a kapitális mondatot, mely mintha az ide beillesztett Szabó József fotóról (Székelyudvarhely) lépett volna le, sőt valósággal sugárzik róla (mintha ez lenne az ő "eszmei mondanivalója"), Elekes Ferenc blogjáról, annak is a megjegyzéseknek nevezett lábjegyzeteiből emeltem ide, mert tökéletesen magyarázza azt a félfordulatot, aminek az ivét a székely kaszás ember olyan szépen demonstrál.
Igen, ha egyszer terméketlen egy vidék, s inkább csak a természet vetette szegényes mezei füveket kinál önszántából, akkor azt le kell ám kaszálni, s utána meg kell forgatni. Szinte-szinte hogy sorsszerűség ez, ami ellen csak az otoba emberek kapálóznak, hogy ez égrekiáltó igazságtalanság, és hogy miért van ez igy, teremtőm?!
Az okos ember nem bőszül be. A lelke kap egy adag keserű karcot, aztán nekivág a félfordulatnak, majd a forgatásnak - amiről aztán mások filmeket forgatnak, fotókat készitenek...
Elekes Feri tegnap azonmód be akart irni egy megjegyzést, mivel hogy érintve is volt, meg minden, de valami technikai akadály útját állta, ezért elküldte nekem postán, de úgy vélem, hogy itt a helye, ezért ide teszem:
VálaszTörlés"Meg ne haragudj, de pont úgy csinálsz, mint az anyám tyúkja. Teljesen egyedül maradt, nincs más tyúk az udvaron, de amint egy jó falatot talál, fut véle, feltartott fővel, nehogy elvegyék tőle. Te is fölkaptad azt a kicsi mondatomat, magasra tartva hordozod a hálón, holott nyilvánvaló, rajtad kivül meg se látta senki."