Az Év Fotográfusa (Fotografia Anului 2010) zsűrije tavaly II. díjjal tüntette ki (fotóriport kategóriában) az igen tehetséges román fotós, Sorin Onişor Mercenarii iadului (A pokol zsoldosai) című, a szénégetők életét ábrázoló fotóját. Egy év múlva, ugyanaz a zsűri visszavonta döntését, arra hivatkozva, hogy a szerző deontológiai vétket követett el azáltal, hogy fotójához egyik fényképész barátját állította oda modellnek, s ezáltal manipulálta a valóságot, "megrendezte" a riportját.
Nem egészen egy éve, a Farkasszökellés c. bejegyzésemben már ismertettem egy hasonló, nemzetközi fotószalonban megesett botrány történetét, s első reakcióm most az volt: végre, nálunk is kezdik komolyan venni a szakmai etikát; ilyen szempontból minden, ilyen jellegű vita és döntés üdvözlendő.
Csakhogy...
Ha jobban megnézzük Onişor fotóját, négy gőzben-füstben-fényben álló, felismerhetetlen sziluettet látunk, hármukat munka közben, a negyedik éppen szerszáma nyelére támaszkodik. Csak találgathatjuk, hogy a négy szénégető közül ki a fotográfus barátja, aki beállt negyediknek a munkajelenetbe és azon töprenghetünk, hogy mit is tekint a zsűri "megrendezésnek" ez esetben: azt-e, hogy egy botcsinálta szénégető is rákerült a családi fotóra, vagy pedig az, hogy a kép kompozíciója érdekében a fotós megszabta a jelenet koreográfiáját. Akár az egyik, akár a másik, úgy tűnik, ezzel mit sem változott a kép természetessége. Semmi olyat nem hajt végre a képen szereplő alakok bármelyike is, amit ne lehetne hitelesnek betudni egy tősgyökeres szénégetőnek. Így aztán a szigor némileg öncélúan és értelmetlenül büntet egy félreérthető gesztust, amely a szabálytisztelet és a kihágások közötti szürke övezetben, a senkiföldjén helyezkedik el.
Nézzük meg alaposan a Sorin Onişor honlapján található munkákat, amelyek bármilyen nemzetközi mezőnyben is kiugró tehetségnek mutatják alkotójukat: ha valaki is kétségbe vonja, hogy netán mégsem a valóságot fényképezi, az elfogultan rosszindulatú. Onişor képeit csakis a valóság rendezi olyan folyamatokba és alakzatokba, amelyek szinte maguktól kínálkoznak fel az arra érdemes fotósnak.
Sorin Onisor méltó a kitüntetésre,
VálaszTörlésahogy méltó lehetett volna nagyon sok dokumentarista fotójával pld. Imreh Albert is.
Sorin Onisor eme kiválló fotóját egy üzenet választja el a valóságtól: a címe!
Onisor barátja nem tagja ennek a csapatnak!
Mindezek mellett sajnálom a zsűri döntését.
Üdv.
Köszönöm a bejegyzést, a döntés nem egyértelműen elvetendő, lásd az Egyed Ufóék Oskar-ján folyó több menetes vitát is. Természetesen, azt is tudom, hogy érdekek és személyi szempontok ütköznek az ügyben, de azoknak nagyon kis közük van a fotóművészethez. Márpedig mi arról kellene hogy beszéljünk.
VálaszTörlésBocsássatok meg, hogy közbeszólok, de muszáj.
VálaszTörlésOnisornak nem erről a képéről van szó, hanem egy másikról. :) Azon a barátja egyedül szerepel, kezében szénégető szerszámok.
Nem az a nagy baj, hogy a fotós megrendezte a képet, hanem az, hogy ezt valóságként akarta eladni, a sajtófotó kategóriába nevezte. Ez etikailag nem megengedett, az újságírásban nincs helye a csalásnak.
Nem tudok róla, hogy érdekek ütköztek volna az ügyben, kivéve természetesen azt, hogy nekem érdekem, hogy az újságírás hiteles maradjon, míg Onisornak érdeke, hogy ő legyen az Év Fotósa.
Lehet, hogy néhányan furcsálljátok, hogy az általatok nagyra becsült fotóMűvészetben ilyen szigorú szabályokat akarnak valakik bevezetni, ezért még egyszer aláhúzom, nem műveszetről van szó, ahol mindent szabad, hanem újságírásról, ahol az őszinteség alapkövetelmény.
ufó