(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
Stirbu Flaviu fotója merész, ám rendkívül egyszerű és kézenfekvő kompozíció: aktivitásában mutat be egy közismert, de nélkülözhetetlen és sok asszociációt is keltő járművet, amint épp felszáll (ha jól értelmeztem a gép dőlésszögének mozdulásirányát), de a kép előterében szereplő jelzőberendezés érdekes, geometrikus jelenléte, már-már cselekményes beavatkozása a repülésbe azt a bonyolult viszonyrendszert ábrázolja, ami a levegőbe szálló repülő és a földi irányítás, a földi gondviselés között eltéphetetlenül fennáll és szakadatlanul működik; még akkor is, amikor ennek látszólag semmi nyoma nincsen.
A fotós perspektívaszintje a földi szempontokhoz igazodik: alacsonyról, a jelzőberendezés tövéből szemléli a magasságot és mindazt, ami abba a végtelennek tűnő térbe belefér. Szinte-szinte úgy hat, mintha ő tárná ki "védőkarjait" a látóterébe érkező repülőgép felé. A célkeresztre emlékeztető egymást fedés itt a kép értelmének legfőbb és szerves kifejeződése. Jel a világnak, hogy repülőink tőlünk indulnak ki és hozzánk térnek vissza. Picit másképpen: mi repülünk ott is, ahol mások repülnek...
Értelmes, meggondolkoztató kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése