*
Kertész Arnold Hunor számomra az itt látható montázzsal - illesztéses képpel - hívta fel magára a figyelmet. A tanfolyamvégi vizsgához ugyanis hozzátartozik egy munka készítése ebben a műfajban is, hogy a hallgató bizonyíthassa: megértette és elsajátította a digitális képfeldolgozó technika trükkös fogásait is.
A kép előterében ülő roma gyerek és a háttérben a falu utcáján muzsikáló banda kromatikus ellentéte és tematikus egysége furcsa kettősséget eredményez, amely "megdobja" a képet, ráirányítja a figyelmet az összbenyomásról a részletekre. Megállapítható, hogy míg az összedolgozás tartalmi része átgondolt, hiteles, a kivitelezés hellyel-közzel mesterkélt és elárulja, hogy a díszletek elemei különböző helyekről származnak. Érdekes módon nem az a zavaró, hogy a fekete-fehér háttér előtt a gyermek színesben külön világot képez. Az is szerencsés ábrázolás, ahogyan a fiúcska kivonja magát az őt körülvevő valóságból; ott van, de mintha a feje fölött, nélküle történnének a dolgok.
A legzavaróbb a háta mögé illesztett teher, a tömött zsák, ami úgy tűnik, a hátát nyomja, de ennek a tehernek semmi nyoma sem az arcon, sem a testtartáson, zavaros a zsák rögzítésének módja is, számomra ez a trükk nem jött be, s bár plusz értelmezést nyújtana a jéphez, nélküle több lenne a kompozíció. A fiúcska hídra helyezése is inkább elnagyolt, pedig ezt a technikát csak úgy érdemes megtanulni, ha az ember ahhoz is hozzászoktatja magát, hogy az ördög a részletekben bújik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése