A Káfé főnix szerkesztője számos munkatársának körkérdést tett fel: igaz-e, hogy ez az ősz különösen homályos? És ha nem, hát akkor milyen?
A legtöbb választ szavakba öntötték a szerzők, de Dancs Artur például New Yorkból egész képsort is megeresztett, amin már csak azért sem csodálkozom, mert egy ízben már rámutattam ebben a blogban, hogy ő különösképpen ősz-párti, hiszen még a nyári rekkenőségben is képes észrevenni az elmúlás alig észlelhető szinkópáit (lásd Az ősz ujjlenyomata c. bejegyzést).
Képsorából az egyik feltétel erőteljesen kiugrik, elmélkedésre késztet. Pedig csak egy megszokott enteriőr: szobabelső, ablakkal, függönnyel, függönyön túli, szűrt látvánnyal. De a színek, a fény-árnyékok, a ragyogás, a tűnlékeny hangulat sziporkája! Ez már nem ősz a nyárban, hanem ősz a lakásban, otthonunkban, amelynek telített szépsége világunk természetes fényforrásának, a Napnak köszönhető. Amely nem látszik ugyan, de a jól megkomponált képen ott érezteti hatását, ahol kell - mielőtt mélysötét árnyakba fúlna az alkonyba forduló világ.
Örök témák, új és új kihívások, megannyi megkísérelt válasz a megválaszolhatatlan kérdésre: milyen őszi titkok várnak még ránk a függönyön túl?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése