Ez a megigézés azért veszedelmes, mert könnyen lehorgonyoz az ember néhány, neki tetsző fotográfus munkáit szemlélve és óhatatlanul azok ajnározójává válik. Ami nem olyan nagy vétek egyfelől, de tompítja az új felfedezések utáni vágyat, és ennek csapdáit minden erővel szeretném kikerülni.
Sajnos, a Máramarosban élő fotós munkáival nem könnyű betelni. A legújabb, ez a torzonborzan is kedves, huncut, alighanem minden hájjal megkent pálinkafőző atyafi, telitalálatú vidéki portréinak egyike. Az arcon ott van a legújabb kori romániai falu egész történelme: nyomora, szembeszegülése, behódolása és túlélésre berendezkedett csalafintasága. Élet, amit lehetetlen eltaposni...
A másik figura egy tenyeres-talpas, tekintélyes máramarosi menyasszony, aki oltár előtti állapotában is olyan menyecske, hogy ne adj isten az uralma alá tartozni. Egyszerű megjelenésével is magasan uralja az egész környezetét, s nem vitás, hogy kinek kezében marad a házasság során a fakanál. Díszes öltözéke, pompás fejdísze megédesíti e perszónának indult teremtmény látványát, s a kívánatosság álarcába vonja az amúgy
fiatal, ruganyos testet. A jobbján álló, profilból látszó hordóhasú férfiú természetes ellenpont, akárcsak a háttérből fölfehérlő középkorú, terebélykeblű menyecske alakja. A döntő életforduló köré szervezett ünnep hőse azonban egy és oszthatatlan: a menyasszony.
A képtriász utolsó darabja egy puritán alig-fotó, amelyen mégis rajta van minden lényeges: a télidőben behavazott falusi focipálya a düledező, inkább jelzésszerű kapuval és a falusi világra telepedő csönddel, amely különösebb vizuális eszközök nélkül is tökéletesen kiugró látvány. Minimális eszközökkel maximális hatást elérni - Dorolţi sikerének nem csupán titka, hanem alkotói hitvallása is.
Szepen koszonom !
VálaszTörlésCu mare placere, Maestre!
VálaszTörlés