Ajtónyitás, tárlatnyitás...

Homoródkeményfalvi panoráma. Fotó: Kelemen Csaba András 

(Elhangzik ma, 18 órakor a Csíkszeredai Kriterion Galériában. A tárlat anyaga megtekinthető - itt)

A ma délutáni eseményt nem csak azért nevezném ajtónyitásnak, mert a kiállítás plakátja stílusosan egy csukott, régimódi kapuajtó részletét ábrázolja, a hozzáillő kilinccsel, megtetézve az egészet egy olyan játékkal, amit "plakát a plakátban"-nak nevezhetnénk. Ez az ihletett fogás inkább formai játék, viszont telitalálat.


Mert a Fotótár 04 sorozatszámú, Homoródmenti vasárnapok elnevezésű tárlat ténylegesen is ajtót nyit egy új fotográfus nemzedéknek, akik mostanig ott álltak a pálya küszöbén, a mesterfogások elsajátítása és kimunkálása közben időnként felmutatták, meddig jutottak a gyakorlatban, ezúttal viszont éppen e nagyon is tudatosan és közösen átélt folyamatról kívánnak bizonylatot nyújtani. Szándékukban megerősítést kaptak mestereiktől - azoktól a Csíkszeredában élő fotóművészektől, akik egy esztendővel ezelőtt elindították őket az érdemi fotografálás útján. Ez a nemzedék Szeptemberi fotósulisokként határozza meg önmagát, laza alkotócsoportba tömörülve, amelynek nincsenek kőbe vésett szabályai, korlátai, van viszont határozott célja, munkarendje és -morálja, amelyek központjában a teremtés, a munka áll, nem a trófeák begyűjtése. A fotósulisok ezért aztán ahelyett, hogy klubosdit játszanának, egybe tudják tartani mindazokat, akiknek a fotó szenvedélyes alkotás, munka, amit rendszeresen művelni kell. 





Már önmagában is tiszteletre méltó az a "menetrend", amivel a sikeresen megszerzett oklevél által fotósokká ütött fiatalok az eltelt évet beosztották, hogy sort kerítsenek tervbe vett homoródmenti kalandozásukra. Ennek értelmében egy-egy szabad vasárnapjukat arra szánták, hogy lehetőleg végigjárják a tájegység valamennyi települését. A 32 helységből ugyan még hátravan 19, tehát még a feléig sem jutottak el, de hogy ennyire precízen számon tartják a teljesítményt, azt jelzi, hogy mindennél fontosabb számukra a végeredmény.


Ha szigorúan elvszerűek akarunk maradni, akár azt is mondhatnánk, hogy természetesebb lett volna, ha csak a misszió befejeztével jelentkeznének a  végeredménnyel, mert egészen biztos, hogy gazdagabb anyagból válogathatnának, ugyanakkor egy lezárt munkáról is könnyebb számot adni.


Én viszont azt javasolom, vessük most félre ezt az elvi szigort, mint ahogyan Ádám Gyula, Erdély Bálint Előd, Molnár Attila és Veres Nándor fotográfusok és oktatók tették, akik a székelyzsombori - amely ugyancsak homoródmenti helység - HMKK-fotótáborban készült fotóikkal bővítették a tárlat térképét. Ezen pillanatnyilag a következő helységek szerepelnek - bár lehet, hogy nem mindenünnen került be kép a korlátozott számú válogatásba:


Abásfalva, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Gyepes, Remete, Homoródalmás, Homoródfürdő, Homoród, Székelyzsombor, Lövéte, Karácsonyfalva, Oklánd, Újfalu.


A kiállító fotósulisok pedig, névsor szerint: Fülöp Szilárd, Hegedűs Enikő, Kelemen Csaba András, Lőrincz Lehel, Márton Ildikó, Sütő Gábor, Virágh Zsuzsa, Vitos Hajnal.


Azért nem szerencsés a túlzott szigor, mert a cél eléggé nagy, az eléréséhez szükséges erőfeszítés túl sok energiát és időt felemészt még, amíg a betetőzés megtörténhet. Félő, hogy a nyilvánosság elodázása nem jár kellő ösztönzéssel, a menetközbeni kritika, megmérettetés viszont még javíthat az irányzékon, fokozhatja a teljesítményt.


Ennek fejében meg is teszem egyetlen és legfontosabbnak vélt megjegyzésemet a Homoródmenti vasárnapok mentén, amit nem kívánok ugyan a szakszerűség színeiben feltüntetni, de tárlatnyitó újságírói minőségemben illetékesnek tartok:  a Szeptemberi fotósulisok alkotócsoport, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ égisze alatt folyó profeszszionális fotósképzés édesgyermeke, a szakmai oktatás létjogosultságának élő bizonylata, már felmutatott a nagyközönségnek annyi tehetséget, szorgalmat és hivatástudatot, hogy muszáj legyen őket komolyan venni, szakmai mércével mérni. Az egyéniségek kibontakoztatása, a nemes versengés, az egyéni alkotóprogramok kiművelése, a közösség alkotóinak jó értelemben vett kiugrása nem hogy megbontaná a csapatot, hanem a személyes bizonyításra, a személyes erőfeszítések összeadódására nyújtana lehetőséget. Azt várom el tőlük a továbbiakban, hogy egy majdani tárlat keretében akár mestereiket is lehagyva, a valóságban is jelet hagyjanak az időben, vasárnapokon innen és túl.


Ezennel megnyitottnak tekinthetjük a Fotótár 04-et, s köszönet a szervezőknek: a Hargita Megye Tanácsának, a HMKK-nak és a Kriterion Alapítványnak, aki galériájába befogadásra érdemesítette e tehetséges és ígéretes csapatot.


Csíkszereda, 2010. november 8.

Cseke Gábor