(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
André Zsuzsa vizsgaképe ízig-vérig őszi melódia. Így, ahogy írtam, hiszen a rajta lévő látnivaló is inkább zeneileg értelmezhető. Az őszi levélszőnyeg biztosította színorgia termeészetes velejárója lombhullató erdeinknek. Ugyanilyen tájakon haladunk keresztül nap-nap után, akár gyalogosan, akár valamilyen járművel, s a mezei halandó ilyenkor felsóhajt: ha lenne nálam egy fényképezőgép, olyan képet rittyentenék, hogy csak...
Hát ez az: a rittyentés. Meg hogy nincs ott az a gép, aminek ott kéne lennie. André Zsuzsa, elárulja a kép kimunkálása, rá van hangolódva az ilyen látványokra. Színárnyalatok, fény- és árnyékrétegek, mélységek és kiugró részletek, a táj középpontjában egy elhagyott híd, ragyog a fényben és éppen arra sétál ama "őszi vándor", aki sziluettjét és életjelét adja a képhez. Hatásos hangulatkép. Giccsnek nem nevezném, mert elemei funkcionálisak. Csakhogy sajnos, a giccskészítők mára annyira elkoptatták a látványosság primér elemeit és eszközeit, hogy még a tisztességes képeknek is rossz hírét keltik. Zsuzsa jól komponál és ért a színekhez - ezt üzeni nekem a képe.
Technikailag nehezen kivitelezhető (fényviszonyok kordában tartása, fókusz, színskála, stb) fénykép.
VálaszTörlés"...a giccskészítők mány annyira elkoptatták a látványosság primér elemeit és eszközeit, hogy még a tisztességes képeknek is rossz hírét keltik."
Sokszor a természet "giccses". Ilyenkor egy apró részletet kell "megmutatni" belőle, a többit pedig a nézőre bízni.
Azt már mondtam, hogy nekem (is) tetszik a fénykép?
:-)
U. I. A kommentelés nehézkes, hol ez, hol az az "identitásom", miközben a helyes aláírás:
Skandikamera