Sütő Zsolt fotó- (és egyéb) művészetét mindeddig a kuriózumnak kijáró érdeklődéssel figyeltem. Hosszútávú kitartása, szemmel láthatóan építkező személyisége mára meggyőztek arról, hogy egy öntörvényű, kísérletező, de közben egy-egy magaslatot meghódító művészemberrel van dolgunk.
Blogja, melyet a Transindexen gondoz, törekvéseinek mindig naprakész, hű lenyomata. Korábban külföldi kalandozásai nyomán készült távol-keleti tárlatáról ejtettem néhány szót, most viszont azt látom, hogy a benne élő - időnként felszínre törő - költői véna képei rendezőelvére is hatással van. A laza képzettársítások mentén csoportosított képsorok maguk is egymással rezonáló érzelmi-gondolati-vizuális egységek, amelyek egy-egy fogalom vagy utalás mentén erősítik vagy kiegészítik egymást.
that’s me on your desktop - írja a január 4-i bejegyzés címeként, amely alatt egész történetsort gyűjtött össze, mintha csak egy képzeletbeli tárlat faláról. A teljes hatás érzékeléséhez föltétlenül el kell látogatni a blogra, én itt csak két képpel próbálom felidézni azt a lényegreható eszköztelenséget, amivel Sütő világosan értelmezhetővé, ugyanakkor figyelmet felkeltővé tudja tenni dísztelen képelemeit. A képsorok alkotó darabjainak önálló, egyedi jeletéstartománya amúgy rendkívüli feszítőerő, s a képsorok fajsúlyát növelik egy olyan szekvencia-futamban, amiben minden érintési pontnak megvan a maga pótolhatatlan szerepe.
:)
VálaszTörlés