Az általam egyik leggyakrabban látogatott blog. Amióta bejárok, mindig találok valami meglepő újdonságot. A házigazda - jószemű fotóművész - eleven érdeklődésű, mindenfre kiterjed a figyelme, ami egyszer a látókörébe kerül.
Vasile Dorolţi a jó értelemben vett konkrét szemlélet híve: ami van, a nyersen megragadott látvány, abból kell kibontani, kihámozni a rejtett üzenetet. Akár csak ebből az életképéből, aminek azt a címet adta, hogy Ebédszünet. Különösen azért állított meg ez a látvány, mert a rajta lévők elesettsége és látható társadalmi osztályrésze ellenére nem a kétségbeesés és a kiábrándulás, a lepusztult reménytelenség árad a nehéz földi munkában megszusszanó emberekből, hanem az öröm, a felszabadultság, hogy elvégeztek valamit, hogy túl vannak valamin, ami kegyetlenül nehéz volt ugyan, de sikerült megcsinálni.
Az a néhány korty szíverősítő, ami ellazítja az emberben az érzéseket és szivárványba vonja az elgyötört lelket, mint jótétemény sugárzik a kép előterében ülő asszony kezében. A kehelyként feltartott, félig telt műanyagpohárra eső meleg asszonyi tekintet megadja mindennek az értelmét: nem ivászat ez, amit látunk, hanem a becsülettel dolgozó embernek kijáró "mennybemenetel".
Egy falat otthon
VálaszTörlés