Volt egyszer egy Káfé

Pár napja még csak gyanúval éltem, de mára már szinte biztos, hogy az, amit a Káfé irodalmi és fotográfiai portál jelentett a képírók számára - természetesen azokéra, akik közreműködtek a szerkesztésében, illetve akik fölkeresték -, az nem jön vissza többé. Amit éveken át sikerült építeni, archívumba gyűjteni, felhalmozni, vizuális közkinccsé tenni, az elveszett.

Történt már ilyesmi, hackerek voltak, vannak és úgy néz ki, lesznek is, akik megmagyarázhatatlan, első látásra öncélú agresszivitásukkal már sok erkölcsi - és nem elhanyagolható anyagi - kárt okoztak a jóhiszemű, gyanútlan emberiségnek.

Oda van tehát a szinte 1000 fotót elért eredeti fotógyűjtemény, a KK (Kinder Képek), oda a több mint százvalahány fotó- és képzőművészeti galéria, az irodalmi anyagokba, riportokba ágyazott sok-sok fotódokumentum, egész sor hivatkozás, amelyre a Fotótanú bejegyzései utaltak. Ezek a sorok nem is a sirám, inkább a döbbenet jelei - a portál tulajdonosa és üzemeltetője közölte ma reggel, hogy ennélfogva át kell gondolni, mi fog törtenni a Káféval a jövőben. A meglevő tartalmat "átimportalni" egy masik tartalomkezelő rendszerbe (CMS = content management system) gyakorlatilag megoldhatatlannak látszik.

Ami a saját hozzájárulásom volt a portál működéséhez, ilyen vagy olyan módon, ha nem is rendszerezve, de megvan (még) a számítógépemen. Abból "vágtam" ki egy kis ízelítőt képlopóval egy lementett Káfé-oldalról, hogy e nekrológhoz meglegyen az illő fotótanúság is.