Éljen vagy féljen?

1956 történelme, bár sokat írtak róla, még távolról sem túlírott és ugyanígy, nem túldokumentált, ami az eseményeket dokumentáló fotótanúságot illeti. A magyar forradalom időbeni, viszonylagos közelsége, a fotózás meglehetősen stabil, jó műszaki hátterű elterjedése nagy számú hiteles eseménydokumentum elkészültét eredményezte. Felfedezésük, feldolgozásuk és értékesítésük még folyamatban, széles körben való közzétételük fokról-fokra valósul meg.

E kis lépések technikájával végzett begyűjtésnek egyik friss állomása a Magyar Elektronikus Könyvtárba a napokban bekerült album, amelynek címe: A legyőzött győz, az elesett él : az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája. A 2006-ban megjelent kiadvány így kikerül a szűk hatósugarú, klasszikus forgalmi körből és beépül - mondhatni - a világmindenségbe, hiszen a világ bármely pontjáról elérhető, tanulmányozható, kézzelfoghatóvá tehető. Az amatőr és professzionális fotósok által készített felvételek sokaságából Béres Katalin, Csomor Erzsébet, Kapiller Imre által jegyzett válogatás hűen tükrözi a Zala megyei forradalmas eseményeket, s természetes, hogy értékük az adatoló magyarázatokkal együttesen mutatkozik meg.

A kötet végén helyezkedik el az a fotográfia, amely a maga egyszerűségében is mintegy összegzője, kifejezője a rövid lefolyású forradalmi események végső kicsengésének. A kép felirata: ÁTÍRT FALFELIRAT A VÁROSI TANÁCS ÉPÜLETE ELŐTT 1956. dec. Szentmihályi Imre felvétele Negatív (6x9 cm) Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg. A tömör (tégla? beton?)kerítésen díszelgő eredeti jelszó - Éljen a Kádár kormány! - a belenyugvás, az elfojtott lázadás szlogenje, ami a történelmi láz csillapítását kívánta elérni. A jelszó története azonban ezzel nem ért véget: valóságos háború kezdődött az ismeretlen ellenállók és a hivatalosságok között. A szlogen elé több ízben makacsul felfestett F betű egy másfajta véleményt mondott az 56 utáni terrorról és történelmi felelősségről. A fölösnek ítélt betűt többször is lefestették, eltüntették, de újra és újra visszakerült, akár egy átok. A fotósnak nem kellett mást csinálnia, mint kilesni a pillanatot, amikor a jelszó egyik vagy másik változatát vizuálisan, egyetlen képen is ábrázolni tudja (az örökké le- és visszafestett betű tónusa jól láthatóan elüt az érintetlen szövegétől), képe tanúvá vált, de néma, gondolatban kimondott üzenete - a történelmi hűség révén - maga a véleménymondás is.