A tavasz nem csak a természetet lódítja meg, de a kiállítások sűrűbb vérkeringését is beindítja. Jövő héten például máris két helyi kiállításra vagyok hivatalos - részletekről majd akkor -, ma estére pedig Sepsiszentgyörgyről jött hír szerint régi ismerősöm, Hlavathy Károly tárlatát nyitják meg. A kiállítás szándékairól és részleteiről maga a mellékelt plakát beszél, s a tárlat képein végigtekintve - egy sepsiszentgyörgyi portál (sepsiszentgyorgy.info) ötletesen a távoli érdeklődők segítségére sietett azzal, hogy a falakra aggatott képeket virtuális galériába rendezte - mindjárt a kísérlet jut az eszünkbe, ami nem csupán a fotográfust, de alanyát és modelljét, a mozgásművészeti demonstrációt előadó "Momo"-t is kötelezi.
Végül is a" játék" olyan bocsánatos bűn a művészetben, ami mindent felold és mindent megmagyaráz, még azt is, amit logikával és fegyelmezett értelemmel szinte lehetetlen. Az alsó képen ábrázolt tanácstalanság, az üres utazóláda előtti megjátszott bambulás remek indítás, eleven kérdőjel, amire a mozgás- helyzetekben és -változatokban tobzódó képsor végén ha nem is válasz, de elegendő információ érkezik arról, hogy a mozgásművészet szűnni nem akaró átváltozásai nincsenek ellentétben a fotográfia befagyasztó szándékaival. Miközben a testbeszéd látványa új és új alakot ölt, a megörökített pillanatok rögzítése és önálló, újra értelmezett rendszerbe illesztése megteremti a kaland kalandját, a játékból lepárolt játék-esszenciát, mely úgy hordozza magában a szépséget, akár ha virág nyílásának titkos pillanatairól rántanánk le a leplet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése