Mikor a világ bajban van, ne tégy úgy, mintha semmi közöd nem lenne hozzá... Egész hajnalban az ég alját lestem. Hogy vajon megjelenik-e az a bizonyos vörös égalja, amely az izlandi vulkánkitörés hamufelhőjét elhozza fölénk? Felhőket láttam, de felhők máskor is úsztak az égen, tehát személyesen semmi olyat nem észleltem, ami arra utalt volna, hogy valami megváltozott körülöttünk.
Pedig semmi sem olyan, mint volt eddig. Egész Európa az eget vizslatja és döbbenten elmélkedik a világszerte lebénult légi közlekedésen. Kormányok foglalkoznak a szállongó hamuvelhővel, amelynek forrásai igazából még el sem apadtak, legfeljebb megcsöndesedtek, szelidültek. Ahogy a szenvedélyes dohányos is tart olykor valamennyi szivarszünetet...
Az izlandiak pedig nagy bajban vannak. Egyrészt, mindenki rájuk haragszik, mintha ők táplálnák a vulkán(ok) tüzes torkát, másrészt a kitörés és a láva által hirtelen felolvasztott gleccserek árvizi katasztrófával fenyegetnek. A fotósok végzik a dolgukat: megrázóak a boston.com portálján (The Big Picture) látható profi felvételek - számszerint 18 -, amelyek nem csak a mostani eseményről tudósítanak...
Mint kiderült, az áprilisi kitörésnek március 21-én már előzményei voltak: a pokol tornácai igazából akkor nyíltak meg, a vulkán sziklás oldalából előlövellő lángok messzire ellátszottak, valósággal vonzották a fotográfusokat, filmeseket, de a katasztrófaturistákat is.
Döbbenetes számomra az itt látható vulkáni torok (fotó: Fior Kjartansson/AFP), amelyből a "gyűlölet" "nyála" lövell elő. Mintha a világgal lenne valakinek elszámolni valója. Egy, a föld méhéből üzengető erőnek, amely most már napok óta küldözgeti tízezer méter magasságban fenyegető, hamuvá szublimált üzenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése