Hajdú Mónika (Bilbaóból) köszönte a minap, hogy annyi figyelmességgel vagyok fotográfusi munkája iránt. Nem tudom, látta-e az április eleji bejegyzésemet ("Várlak"), mert ugyanabban az időben húsvéti (kép)riportját is gondoztam a Káfén, s könnyen meglehet, hogy történetesen arra utalt, de ez most mit sem számít, megjegyzése minden körülmények között áll a talpán...
Ajándékba küldött egy felvételt, mely szerinte a szemideget ábrázolja, s a melléje írt magyarázat szerint: "S lásd akkor cserébe, hogyan születnek a könnyek ... és őrizd a titkot! " Fotója annyira érdekes és egyedi, hogy gondoltam, itt a helye, ahol immár több mint 400 fotótanúság várja a "kiszabadulását" - hogy szerzőjük valamit kezdjen velük. De mert ezirányban még tanácstalan és elégedetlen vagyok magammal, most maradjunk ezzel a könnycseppel, amely hirtelen (és újra és újra, ha könnycseppről hallok) József Attilát juttatja eszembe:
Könnycsepp, - - egy hangya ivott belőle,
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle.
(Bánat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése