Ez még a virtuálisnál is virtuálisabb lesz, mert nem a látvány lesz a mérvadó, hanem a gondolat, az információ: nagyon tömör és pontosan eligazító ismertetőre hívta fel a figyelmemet Molnár Attila - arról, hogy miben is áll a Magyar Fotográfiai Múzeum, amely ma már több mint egymillió tárggyal - nagy hányada fotó - rendelkezik. Azért használom ezt a hozzávetőleges adatot, mert a cikk, ami itt található, 2004-ben jelent meg a Fotóművészet című rangos szakfolyóiratban, s azóta a gyűjtemények nem hogy fogyak volna, de tovább bővültek.
Nem szeretek adatokkal dobálózni, meg aztán amúgy sem vehetem föl a versenyt az említett cikkel, amelynek fő erénye az adatgazdagság, no meg az a 16 kép erejéig terjedő mutatvány, amit a millióból a cikk ismeretlen szerzője (intézmény nevében készített propagandaszöveg műfajába sorolnám az írást) példaként kiemelt.
A 16 képből a magam során szintén kiemelek itt egyet, a Lovich Károlyét, aki a 19. század második felének remek magyar fotósa. A riportkép kategóriába sorolható árvízjelenet 1878-ból származik (albumin, 20,5 cmx24 cm) és egy mai fotósnak se válna szégyenére, aki az akkori technikánál sokkalta biztosabb, precízebb módszerekkel képes megalkotni képét. Lovich felvételén annyi műgond, körültekintő tervezés és spontánnak tűnő ellesett látvány elegyedik egymással, hogy az embert valósággal borzongás tölti el. Személ szerint ott érzem magam, valamelyik környező ház emeleti ablakában, amint kétségbeesetten figyelem, mint közeledik felém a vízimentők egyik bárkája, benne a derék férfiakkal, akik mindenkor voltak, és tették szó nélkül a dolgukat a történelem folyamán.
Melegen ajánlom az írást és a mintagalériát minden, jó fotó iránt érdeklődőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése