A Föld Napjára emlékeztet a Google kereső oldala - jól teszi. A nap is eléggé jól süt - amennyire a fátyolos levegő engedi -, szívünk-lelkünk kívánkozik a zöldbe.
Most jött el az ideje Molnár Attila abszurd fotóként beajánlott munkájának. Pár éve rendelkezésemre bocsátott egy jól megválogatott, személyes portfóliót, amelynek ilyen rekesze is volt: Absztraktok. S benne ez a nagyon is konkrét, kovácsolt vas dekoráció, amilyennel egy időben telezsúfolták a falusi és városi intézmények falát is. Úgy hatottak, mint valami fémből készült nagy grafikák a különböző falfelületeken. Ők voltak az elvonatkoztatott, szimbolikus látványok arról a valóságról, amit szépnek és jónak kellett tudni, de amelynek az apró - makrózott - részletei nem igazodtak az elvárásokhoz.
De valahogy e vasból készült ábrázolások készítőit is elkapta az ábrázolás, az önkifejezés láza: nem egyszer anélkül, hogy tudatában lettek volna, olyasmit fejeztek ki hajlított-heggesztett-kovácsolt indázataikkal, amiket a szem nem, de a lélek annál jobban látott.
Molnár Attila fotója egy ilyen anonim munkára való szerencsés rátalálás. Nem mondom ráhibázásnak, mert látszik a kép tudatos szerkesztése, az előzetes elgondolás megléte, a címadó üzenet: Ki a zöldbe... Úgy, ahogy lehet. Ha kell, mint majom a köszörűkövön. Kézzel-lábbal kapálózva, drótszamáron, gyalog, képletesen vagy valóságosan, csak ki a megszokott formákból, körülmények közül, keretekből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése