Mit csinál a fotós éjszaka, amikor nem alszik? Annyi a kísértés, hogy nehéz egyből kitalálni, de biztos van olyan fotós, aki ha nem alszik, fotózik. Ahhoz, hogy a mellékelt képet elkészítse, Várday Bélának tuti, hogy volt egy fehér éjszakája. Kint a csíkszeredai Vár-téren. Ahol most mindenféle fények égnek, világítanak, ragyognak be falat és tetőt, emelnek ki látványt a bársonyos, sejtelmes éjszakából, amelyet - a fotós szerint - az izlandi vulkán hamuja sikált patyolatsötétté. Nem véletlen, hogy a szerző blogjára fölkerült éjszakai felvételek annyi kommentet vonzottak. Persze, az ilyen spontán véleménynyilvánítás ritkán kritika: vagy rövid dicséret, vagy jól irányzott bunkó szokott lenni, illetve a bejegyző válaszai, reakciói a visszhangokra. De bármennyire is töredezettek, szubjektívek és esetlegesek, jelzik az érdeklődés intenzitását. Az, hogy a blog bejegyzőjének üzenete nem hagyja hidegen azokat, akik az oldalt fölkeresik.
Ismerem a Vár-teret, rengetegszer jár arra, aki Szeredában él. Hiszen a kis, semmi városban másfél óra alatt mindenütt megfordulhat az ember, amerre említésre méltó látnivaló akad. De ez a látvány most új, jól megszerkesztett, kivitelezett. Igazi tájkép. Azt is mondanám: kis éji zene, ha nem hangzana nonszensznek...
Köszönöm, újra megtisztelő.
VálaszTörlésÜdvözlettel