Ételszentelés

Ádám Gyula folytatta, amit a Gyimesekben elkezdett - Húsvétunk helyi szokásairól készített látleletet. Megajándé-

kozott a tűzszente-

léskor szombaton, április 3-án este készített felvételeivel, amelyeket mindjárt a másnapi, húsvét vasárnapi csíkszeredai ételszentelés látványos riportja követett.

Nehezen tudtam dönteni, mit részesítsek előnyben; leginkább az a fotó markolt a szívembe, amelyen az étek megáldása után a korai reggeli várakozók gondolataikba mélyedve, ki-ki a maga magányába burkolózva, szétszélednek a plakátcafatokkal rikító, téglapiros tűzfal árnyékában. Kezükben az ünnepi kosár úgy fityeg, húzza a kart lefelé, mintha ki tudja, milyen súlyokat cipelnének hazafelé... De igazságtalan lettem volna, ha csak ezt láttatom ama húsvéti rítusból. Mert a várakozás, az ételszentelés pillanatán túl a dimenziójának a felmutatása hozzásegít ahhoz, hogy egyúttal a még élő, ki nem aludt remény intenzitását is érzékelhessük. A csíkszeredai "tapstérre" összegyűlt emberek, mindenfajta korhatár nélkül, bíznak abban, hogy a szentelés nyomán, legalább újabb húsvétig, úgy-ahogy majd rendben megy a sorsuk. A szokásnak láthatóan mindenki eleget tesz: az is, aki az áldást közvetíti, s az is, aki elfogadja és a bemutatott étkekkel együtt hazaviszi...

De ami e riportnál is fontosabb: Ádám Gyula végre, talán éppen a húsvétra való tekintettel, megindította személyes fotóblogját, ahová rendre felpakolja majd régi és új felvételeinek legjavát, mindazt, amivel a fotóművészete iránt érdeklődőknek kedveskedni akar. Látogassanak el gyakrabban ide - új és új meglepetésekben lesz majd részük.