A tábor hozama ezúttal is igen gazdagnak bizonyult. A vetített képeket a falu népének bemutató csapat egyik oszlopos tagja, a székelyudvarhelyi Magyari Hunor állította össze a vetítésre szánt válogatást, s közkívánatra majdhogynem kétszer is levetítette a hangulatos falutalálkozón. Magam is ott ültem a nézőtéren, az esti hűvösben nagykabát alá húzódva, de a vetítővászonról harsogva áradt mindaz, ami Csíkban a tavasz szokott lenni: a színek harsogása. A nekiszabaduló, megállíthatatlan zöld áradása és a benne futótűzként terjedő sárga tobzódás - a pitypang forradalma. Szinte nem volt fotós, aki kikerülhette volna ezt a kavalkádot. Úgy érezhették, hogy még ha ismételnek is, de meg kell próbálni minden oldalról, lehetséges helyzetből képbe hozni a zord csíki klíma folytán későn jövő, ám gyors és látványos lefolyású tavasz külsőségeit.
Magyari Hunor képe ennek a törekvésnek egy sajátos, rafináltan komponált, művészi megközelítése. A gyermekláncfű ezúttal nem vadon, hanem leszabályozva, mértanilag is tökéletes, a dárdahegy-alakzat folytán feltűnően kiemelkedő pozícióban mintegy rádupláz a teret leválasztó kertre. Az elkerteletlen táblán pedig a tavaszi munka szabályos, árulkodó nyomai nyugtatják meg a tekintetet, hogy a tavasz offenzívája nem vad lerohanásban, hanem az emberi szándékokhoz igazítva, azoknak megfelelően zajlik a csíkmenasági határban...
Persze, a tábor anyagából készült válogatást megtekintve, az illető napokban domináló sárga sajátos funkcióját és értelmezését még számos fotón megfigyelhetjük - érdemes végiglapozni rajtuk.
Szép Jó Napot!
VálaszTörlésÖrömmel olvasom, és nézem ezt a bejegyzést.
Magyari Hunor munkájával akkor találkoztam először amikor tavaly novemberben a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület égisze alatt volt az "Erdővidék" fényképkiállítás.
Akkor láttam Magyari Hunor könyvét. Az Erdővidéki Református Egyházmegye templomai.
Elismerésem.
Kiválló munka.
És a fotói...ahogy azt mifelénk szokták mondani: az én szájam íze szerint valók!