Szibériai képek - amerikai fotóstól

Deportáltak a transszibériai vasútnál

Amikor a XIX. század végén a szibériai vasútvonalat Vlagyivosztokból a tajga felé kiindulva építeni kezdték, s e roppant munkára nagy számú, amúgy is Szibériában "lebzselő" száműzöttet, katorgást mozgósítottak, természetesen őreikkel együtt, a több éven át tartó munkálatok rögzítése végett megbízták a kor jeles amerikai fotográfusát, William Henry Jacksont (1843-1942), akit az egész világon a Vadnyugat fotósaként ismertek - egyként fotografálta ugyanis a rendre visszaszoruló indián életformát és az épülő, Amerikát átszelő vasúthálózat építését. Mi sem természetesebb, hogy a megbizatást Jackson példásan teljesítette, de nem állt meg a transzszibériai vasút világánál, egyúttal azokat a nanájokat is lefotózta, akik a civilizáció közeledtével egyre jobban kiszorultak valamikori életterükből.


A nanáj halász-vadász nomád nép a nagy Oroszország keleti részében, tajgalakó, mostoha életfeltételei némileg rokonítják az indiánokkal. Népének remek képviselője az a Derszu Uzala, aki a XX. század elején Vlagyimir Arszenyev katonai mérnök expedíciójához csatlakozva részt vett a Távol-Kelet még felderítetlen területeinek feltérképezésében. Páratlan terepismerete, vadászösztöne, nyomolvasó képessége sok nehézségtől mentette meg a katonai földmérőket. Akit nem csupán képileg, hanem fogalmilag is érdekel annak a világnak és kornak a megismerése, az a Jackson képei mellett (itt megnézhetők) akár el is olvashatja Arszenyev izgalmas útikönyvét (Derszu Uzala), netán megnézheti a jútubon (angol feliratozással) Kurosawa nagydíjas, kétrészes filmjét (1. rész * 2. rész) .

Nanáj szánfogat