Földalatti fotók

Fotó: Kinszki Imre

Kincses Károlynak zsúfolt napjai vannak. Hiába, a fotótörténet nagy tapasztalatú szakemberének mostanában valósággal sorozatban állnak elé a feladatok. Pár napja nyitotta meg a Balla Demeter születésnapi tárlatát, s utána nemsokára egy másik, gazdag munkásságú s a magyar fotográfiában kitörölhetetlen nyomot hagyott fényképész, Kinszki Imre képeire irányította a figyelmet. Ráadásul nem si akárhol, hanem végig a budapesti földalatti megállóiban, a Mexikói úttól egészen az Oktogonig.


A 66 tablóképből álló tárlat címe : Kinszki Budapestje. S ezen belül is a fotográfus szűkebb pátriája, a Zugló. Tragikus veszteség, hogy a második világháború derékba törte e világszerte jegyzett művész egész pályafutását. Bizony, nem egyszerű masina-keccintgetőről van ám szó, hanem komoly elméleti kérdésekkel is foglalkozó gondolkozóról, a National Geographic vagy az American Photography megbecsült munkatársáról, a két világháború közötti magyar főváros életének megörökítőjéről.

Igen érdekes, hogy mennyire a magánszféra, az amatőr hobbija felől közelit a fényképezéshez Keszi és életpályája rövidségéhez képest meglehetősen későn. Mindebben döntő lökést adott a feleség 1926-os ajándéka: egy fényképezőgép. Amivel aztán szorgalmasan lefotózta a cseperedő gyerekeket, majd makrózás következett a növények világában, végül a budapesti utcakép jellegzetességeit is nagy szorgalommal és kitartással fényképezte. Ha csak annyit mondok még róla, hogy jó barátságban volt Szerb Antallal, akkor talán már mívességének szintjéről is bizonylatot nyújtottam. 



45-ben veszett oda, egy halálmenetben Sachsenhausen felé.


Most viszont, csütörtöktől képei állomásról állomásra elkísérik a földalatti utasait: egy végképp eltűnt történelmi korszak és életforma visszajáró tanúiként. Itt látható, inkább hangulati illusztrációként kölcsönzött képe 2006-os, Fotográfiák c. kiállításának anyagából van.