napi kiállításá-
nak megnyitá-
sával köszöntötték a nyolcvan éves Balla Demetert. Ezt a sok regiszteren játszó, a művészi alkotás sok-sok pástján jelentőset teremtő embert innen, távolról is illő tisztelettel emlegetem, mert egész irodalmi és képírói tevékenysége példamutató, értékközpontú.
Az életnek minden zegét-zugát, alagsorait és emeleteit megjárta, közben lépcsőkön kaptatott fel, majd le, ahogy a helyzet hozta, életműve abban a sok-sok lapban, könyvben, sajtóközlésben, tárlatban testesül meg, amelyekről oly szűkszavúan és lényegrelátóan vall a jubileumi kiállitás meghivóján szereplő fotó, az Emlék, 1964.
Mert mi is a fotográfus tulajdonképpen? Jövő-menő ember, aki itt is felbukkan, ott is megfordul, leteszi a cuccát, cipeli a kellékeit, meghúzza magát egy sarokban, odatülekedik a látvány közelébe, hogyha kell, szóval mindent elkövet azért, hogy amit meglátott, azt érdemlegesen rögzítse is.
Egzisztenciája pedig legtöbbször nem több egy levetett kabátnál, a rátett kalappal és az emlékkel, hogy itt járt és valamikor mi is az objektívjébe néztünk. Az általa létesített Demeter-díj is jelzi, hogy nem is a saját, hanem a fotográfia sorsa érdekli, izgatja őt igazán. Valódi fotótanúság nyolcvan teremtő esztendeje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése