Fotográfia, 1972

Fotó, amelyen az alany nem ismer magára...
(Jelenet a Fotográfia c. filmből)

Közel negyven éves filmet nézek a jútub és egy derék feltöltő jóvoltából. Filmet a fotózás értelméről. Egy többszörösen is díjazott remek dokumentumfilmet, amelynek tanulságai filozofikus magasságba emelkednek.


Zolnay Pál és Ragályi Elemér Fotográfia c. 88 perces fekete-fehér alkotásáról van szó. Nem fogom elmesélni, s ahhoz, hogy a továbbiakban szót értsünk, föltétlenül meg kell nézni; annak is, aki már látta. Mint én is, például. Mert minden szónak, képnek, vágásnak, dallamnak jelentése, fontossága van a maga helyén.


Amiben kimagaslik ez az alkotás, az a készítők zseniális alkalmazkodása a valósághoz. Nem erőszakolták rá a filmre az előre elgondolt és fölépített konfliktust a két főszereplő, a vándorfényképész és jobbkeze, a retusőr között, akik közül az előbbi mindegyre azt szeretné, ha a felkeresett falusi emberekről valósághű, esztétikai követelményeknek is megfelelő képeket készítenének. (De van-e erre egyáltalán vásárlói igény???)  Így minél jobb képeket csinál a megrendelőkről, a retusőrnek annál több a dolga, s az elképzelés az volt, hogy ez a feszültség végül robbantja a filmet...


Nem így történt. A vándorfotósok addig-addig járták a falu házait s beszéltették alanyaikat, hogy végül őket magukat hálózta be a valóság kiszámíthatatlan, sorsalakító sodrása, s rá kell jönniük, hogy nem lehetnek kívülálló szemlélők, maguk is részesei annak a nagybetűs Életnek, amelyet mindenáron szeretnének megörökíteni. Hogyan? Kinek? Miért? - erről szól az alkotás. És teremtődik meg a szinte hihetetlen csoda, hogy a filmet képesek vagyunk fotóként értelmezni, a fotókat pedig filmként szublimálni. Valóság és művészet egymásba játszása végigkíséri az egész alkotást, ott van minden képi-akusztikai fordulatában. A Sebő Ferenc betétdalai költői szövegekre maguk is részei lesznek a nagy Tanulságnak: a Mát és a Valóságot csak nagy-nagy alázattal és a tényekhez való ragaszkodással lehet megközelíteni. Nem véletlen, hogy a film vezérmotívumaként többször is felhangzó Szécsi Margit-vers (Fotós-ének) Zsákai Péter barátunk figyelmét már 2009-ben felkeltette, s ma sem hanyagolható el nem évülő üzenete:

"Ő! Ő! Ő!

A fotóé a jövő!"

...mert nem tud beletörődni az optika kérlelhetetlenségébe: hát tényleg ilyen lennék?
(jelenet a Fotográfia c. filmből)