Fotósuli, 5. évad

Az 5. évad végzőseinek galériája

Amikor két évvel ezelőtt Ádám Gyuláék beindították as HMKK-fotósulit, nem gondoltam, hogy ennyire hosszú életű lesz. És hogy akad majd annyi jelentkező, akik anyagilag is képesek legyenek fenntartani.


2011. április 20-án volt az ötödik évad vizsganapja, amikor is az első órákban magam is ott voltam a 12, vizsgára állt hallgatóval és rövid beszélgetésekben próbáltam megtudni tőlük, hogy mire vitték a tanfolyam öt hétvégéje után.


A kutyafuttában készített kis interjúk majd mindegyike a személyes elégedettségről szólt: arról, hogy létezik egy tevékenység, amelynek fontossága oly sok oldalról közelíthető meg, hogy szinte föl sem lehet sorolni eléggé. Mert fotózni tanul ám a néprajzos, meg ha már ő, akkor az élettársa is; fotózni tanul a fogorvos, a művészettörténész, a háziasszony, az építész, az évek óta esküvői fotózással foglalkozó, aki most legalizálni szeretné tevékenységét, a kíváncsi fiatalember, aki vásárolt magának egy drága berendezést és szeretné kipróbálni, mihez kezdhet vele... És fotózni tanul az is, aki már évtizedek óta fotózik, gyakorlatban majd mindent tud az analóg fotózásról, hiszen abban telt el a fél élete, de most a digitális technika feladja neki a leckét és ezért kötelezi el magát 5 sűrű hétvégére...


Egyiknek a fotótörténet az érdekes, másiknak a stúdiózás, harmadiknak a terepezés, a közös kiruccanás és témaválasztás. Van, aki a technika elkötelezettje, számosan vannak, akik a számítógépes feldolgozó programokba szeretnek bele, de valamennyien tudják, hogy az igazi tanulás és próba csak a tanfolyam elvégzése után következik be, amikor kinek-kinek a kezébe kerül az oklevél és élesben próbálhatja mindazt, amire a kurzuson csak késztetést és kedvet kapott.


Egy jellemző vélemény a 12-ből, ami valahol mindegyikük búcsúgondolata is lehetne egyúttal:


"Amióta végeztem, úgy érzem, az egész adott egy látásmódot, meg azt, hogy mit kell néznem. Hogy ne csak egyszerűen képeket készítsek, hanem fotót. Ha szakmai szempontból elmélyítjük a tanultakat, akkor lesz az egésznek értelme. Többen is elhatároztuk, hogy ezt nem fogjuk abbahagyni. Amúgy én már másfél éve fényképezgetek, de ez a tanfolyam teljesen új távlatot nyitott. Rövid volt. Nekem még öt hétvége elfért volna. Örvendek, hogy sikerült megúsznom hiányzás nélkül. Persze, otthon mindenki kellett egy kicsi részt még vállaljon az enyémből, hogy sikerülhessen, de nagyon jó, hogy sikerült túllenni rajta."


Hogy ki az illető, hadd maradjon titok. A vizsgamunkákból általam válogatott galéria szerzői közül akárki lehet. Ajánlom a blog olvasóinak figyelmébe e hangulatos, ám múló vizsgatárlatot. (A látogatás a kép alatti linkről vagy innen indítható)