A képmutogató Lackfi

Mind elterjedtebb fotó és vers - e két irányból a világhoz közelítő - látásmód egymásra találása. Írtam már róla, hogy milyen hatással volt lírai szövegeim születésére a világból elraktározott, kimetszett életképeknek, szekvenciáknak, pillanatoknak.


Örömmel és társult érdeklődéssel látom, hogy vannak még így pályatársak, akik jól érzik magukat a művészetek közötti átjáróházak kísérleti telepein. Újabban Lackfi János honlapján fedeztem fel ilyen irányú jelentékeny kísérletezéseket, sőt, azt is megtudtam, hogy a magyarországi irodalmi életben nincs egyedül e törekvésével; nem egy olyan tárlatról olvashatni, melyeken jeles fotósok munkáihoz írt költői alkotások hangzottak el.


Amellett, hogy Lackfi verseiből a Fotó és irodalom c. oldalba is válogattam néhány nekem tetsző darabot, álljon itt Szilágyi Lenke fotója, melyhez a költő az alábbi verset fűzte:

AFRIKA
Szilágyi Lenke fotója


A fejek ágyúgolyók,
az éjszaka kormos csöve
kilövi őket az űrbe,
időtlen idők óta
folyik az egek ostroma.

Ha végigfutsz a tó
öntöttvas felszínén,
csendül üregesen
a lemart felület.

Ha az ágyútestbe
mártod kezed,
könyékig fürdet
jéghideg.


Lackfinak különben nem ez az egyetlen kiruccanása a formális verscsinálás, a versgyártás területére, kísérletei nem csupán szemléletbeli, hanem nyelvi-stílusbeli felfrissülést hoznak a válságosnak kikiáltott költészetbe, ami a maga módján a fotóra is visszahat.