Vitos Hajnal csíkszeredai fotóművész keresett meg levélben azzal, hogy az ő gyakorlatában is éppen elégszer fordul elő, hogy képeinek témája, megvalósítási módja látványosan "összecseng" mások megoldásaival.
 |
| Az alany más... |
Az utóbbi időben Márton Ildikóval, ha egy-egy közös fotózási hétvégén veszünk részt, s nem egyszerre, hanem külön vonulunk el az adott helyszín bizonyos területein, döbbenetes módon az utólagos eredmény azt hozza ki, hogy ugyanazt látjuk meg és egyformán fogalmazzuk meg a képi kompozíciónkat. A mi esetünkben is készítettem már fotóinkat összehasonlító kimutatást...."
Tény, hogy a közös kiruccanások, amilyenek például a többszereplős fotótáborok, eleve alkalmat teremtenek arra, hogy ugyanazt a képi valóságot több fotós is megörökítse, feldolgozza. Azt tapasztaltam, hogy azok, akik kijárták a közös munka iskoláját, egyúttal megtanulták tisztelni és értékelni is egymás munkáját. A testvérképek kényes kérdését végül is mindig az idő, a minőség és az objektivitás dönti el. Akár csak az irodalomban, a zenében, a képzőművészetben, a fotóban sincsenek "levédett" témák. Mindent újra és újra el lehet mesélni, meg lehet mutatni, újra lehet értelmezni - a fontos az, hogy a próbálkozásnak értelme és egyéni értékrendszere, öntörvényű indokoltsága legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése