Mától kezdve "szűzföldre" lépek: a felkeresett blogoknál első ízben teszem tiszteletem. Ebben a véletlenszerűség 99 százalékos szerepet játszik, a fennmaradó 1 százalékban némi tudatosság is található. Iránytűm: az eddig felkeresett blogok szerzőinek "preferenciái", érdeklődési köre. Hiszen mindegyiknek legalább egy-két tucatnyi, rendszeresen figyelt blogbarátja akad. És így a magamfajta ide-oda lézengő egy percre se marad munka nélkül.
Hanem az Andrei Baciu blogjába lépve - örömömre - kiforrott, meleg szívű, lírai fotóművészre akadtam, akinek a blogja csupán a napló, a munkamappa. Mutatványnak való teljesítményeit önálló honlapján lehet bemérni, értékelni.
De maradjunk csak a blognál egyelőre. (Aki eredendően kíváncsi, biztosan nélkülem is elindul Baciu művészetét fölfedezni.) Máris kiemelném a december 22-i bejegyzéseként közölt képsort (Pastorale de Prahova. 8 decembrie), amely egy valódi "szín-fónia", látvány, zene és a mindkettőt egybeötvöző líraiság jelenlétének eredménye.Könnyed, lightos stílusú képein Baciu nem riad vissza a komor, árnyas mélységbe hajló színektől sem. A világ az ő objektívjén át sugárzóan ragyog, párásan ködlik, gomolygóan lüktet - csupa nyugalomba csomagolt mozgás. A "pastoral" nem hatásvadászó címadás, hanem pontos műfaji jelzés - ha ez nem bukolika, akkor mi az?
Honlapján "végiszaladva", azt hiszem valahol itt vállik ketté a fotográfia, mint szakma és a fotográfus, mint (megkockáztatom) művész...
VálaszTörlésThank you so much for your presentation. I am really glad you like my photos.
VálaszTörlésAll the best,
Andrei