Kutasi Kovács Zoltán blogja teljes képernyős tördelésével, a felhasznált blogoló program előnyeit kihasználva mindenek előtt műközpontú. Szövegek, címadási erőlködések nem terhelik fölösen, így legtöbbször a képek beszélnek s általuk a fotós. Elfogadom, hogy az itt látható gazdag anyag minden egyes darabja az ő ablakai a valóságra.
Először járok itt, s látnivaló is akad bőven. Képei jobbnál jobb "találatok", nehéz a választás is, hogy melyiket vegyem a hónom alá, bizonyságaképpen annak, hogy arra sétáltam. Valami olyat választanék - morfondírozok -, ami jellemző a fotográfusra és ha hónapok múltán ránézek, akkor is a látogatás élményeit idézze fel.
Miután többször is visszatértem erre a cím nélküli, tavaly március 24-én beillesztett fotográfiához, egyre biztosabb voltam benne, hogy ez lesz a "kiválasztott". A tigrisketrec üvegkirakatával kettéosztott térben kétféle valóság él egymás mellett, egymástól függetlenül, látszólag közömbösen és békésen. Mind a kinti, mind a benti valóság szereplői élik a saját életüket, anélkül, hogy tudomást szereznének egymásról. Pedig alig karnyújtásnyira vannak, talán még kommunikálhatnának is, de nem teszik. A nagy agglomerációk hűvös bolcsessége árad belőlük, keresztülnéznek a másikon, mintha az üvegen túl már nem is lenne semmi a csillogáson és a tudaton kívül, hogy - addig és ne tovább...
Köszönöm! Örülök, hogy fölhívtad rá a figyelmet, fantasztikus fotók!
VálaszTörlésVéleményem szerint Kutasi Kovács Zoltán a legnagyobb tudású fotósok között van azok közül akik a magyar neten aktívak.
VálaszTörlésNagyot nyom a latban az is, hogy majd 20 éve fotózik és nem "kurvult" el, nem lett iparos, megtehetné, de mégis szembe megy a trendekkel- hát ezért előtte le az összes kalapokkal!
Link ajánlójában érdemes szétnézni, mert eddig sikerült egy rakás nivós blogot kikerülni. Amúgy a blogvizit jó ötlet, de blog műfajban rizikós a konceptualitás, persze ha lesz foganatja talán a befejeztével megszűnik a hangsúlytanság.
Kedves Tamás, köszönöm eddigi és ezutáni javaslatait, megjegyzéseit. Szerény szándékom szerint, véletlenszerűen, egyik blogról a másikra ugorva, egyik linkről a másikra kalandozok, teljesen véletlenszerűen és szólok azokról, akikről van mondanivalóm. Nem sietek, mert nincsen hová, élvezem a kószálást és remélem, nem veszek el a dzsungelben. Semmiféle egyensúlyra nem törekszem, csak arra, hogy szabadon kalandozzak. Legalább ebben a formában...
VálaszTörlésMegkésve ugyan, de őszintén köszönöm a megtisztelő figyelmet!!!
VálaszTörlés