Jópár hónapja jártam már a Csaba blogján, s akkor elhatároztam, hogy még föltétlenül visszatérek. Nem tudnám pontosan nevén nevezni, miért, de az egész műhelyből a frisseség, a világra való teljes nyitottság és eleven érdeklődés áradt.
Mostani látogatásom újabb meglepetést tartogatott a számomra - de azt hiszem, azok számára is, akik nemrégiben kezdték meg a Flórián-féle blogot tüzetesebben tanulmányozni.
Mindenféle kísérlet, tanulási szándék és újítás - nem föltétlenül világméretekben, csupán a saját életvitelünkben, munkarendünkben - eleve dicséretes és ösztönözni való. Flórián Csaba nyolclövetű lyukkamerája, az a törekvése, hogy a fotografálás legegyszerűbb módszereihez visszatérve játszadozzon a fénnyel és különös, grafikailag is kiugró, izgalmas eredményeket mutasson föl, értékteremtő szándéknak tudható be. A szupertökéletesség, a hiperbonyolítás és -technicizálás korában úgy hat egy-egy ilyen "földhözragadt" kísérlet, mint egy jó adag friss havasi levegő. Megújul tőle a szervezet, a fantázia és a szellem is. Nézzük ezt a falusi (utcai) életképet. Itt áll velünk szemben, hosszú lábán, a sötét ismeretlen. Nincs felsőrésze, nincs arca, nincs személyazonossága, nem tudjuk, honnan jön. Egyszerűen VAN. Olyan egyszerűen és nyilvánvalóan, mint a lyukkamera. Amely annak idején megrengette a vizuális világot.
S ezt teszi ma is.
(U.i.: a lyukkameráról egy más blogon is: http://lomolitosblog.blogspot.com/search/label/lyukkamera)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése