A 2006 áprilisa óta fotózó magyar-
országi Balogh Zoltán blogja (napi 1kép) komplex képződ-mény; egyrészt naptárilag dokumen-
tálja a fotográfus rendszeres tevékenységét, másrészt innen nyílnak azok a tematikus folyosók, melyek őt személyesen foglalkoztatják.
Szakmai hátteréhez ajánlatos elolvasni a rövid, ám tartalmas professzionális teljesítmény-listát, s máris előttünk áll egy magát tudatosan képző, sokféle megmérettetésen próbára tevő sajtófotós, aki nem csak szeret utazni, de vállalja is az utazással járó elmélyülést és kiteljesedést. Mozgékonysága irigylésre méltó, s külön említést érdemel az a mód, ahogyan felgyűjtött fotográfiáit rendről rendre érvényesíti.
2011. március 4-i bejegyzésében éppen egy soros fotókiírással kapcsolatos elképzeléseit osztja meg blogja vendégeivel, s miközben másokat is részvételre ösztönöz, közzéteszi néhány olyan munkáját, amikkel szeretne benevezni a repüléssel kapcsolatos pályázaton. A képsorból kiemelt egyik felvételének hangsúlyozottan riportos, ideges, a sietős utazás vizuális képelemeivel a repterek felgyorsuló életmenetét, gyomorideg-próbáló hangulatát érzékelteti, tudatosan hétköznapi, már-már banális eszközökkel. A nem-fotogén módon megfogalmazott pillanatkép egymásra vetülő, tükrözött síkjain, alakzatain ott remeg a sokszorosan megerőszakolt idő.
Igazán kellemes meglepetés,köszönöm szépen!
VálaszTörlés