Fotó Evellei

Fotó Evellei László: Beke György
kéziratot javít

Milyen régen nem láttam ezt az aláírást, pedig m,ennyire megszokta a szem annak idején, a múlt század hatvanas éveiben!


Evellei Laci az Előre fotóriportereként keresztül-kasul járta Erdélyt s Románia egyéb vidékeit is - amerre feladatai szólították. Nem válogatott, nem kényeskedett - lőtte a témát, mindent, ami adódott körülötte. Amit csak lehetett, dokumentált. Nem sajnálta a fotóanyagot, mert úgy gondolta, hogy azt azért utalják ki a szerkesztőség rendelkezésére, hogy elhasználják. Vagy tévedett volna?


Egy idő után megelégelte a honi dicsőséget és úgy vélte, nyugatabbra több lehetőség nyílik majd előtte. 1978-ban az akkori Nyugat-Németországba távozott, neve lekerült a lapok hasábjairól, keserűen őriztük fakuló emlékét.


2009. december 9-i bejegyzésemben (Plugor-tárlat) egy általam megőrzött dokumentumfotót kommentáltam, amelynek ő a szerzője és egy 1972-es csíkszeredai tárlatnyitó teljes keresztmetszetét adja. Idén február 28-án váratlanul felbukkant Evellei László és a bejegyzéshez kommentárt fűzött. Ebből idézek:


"Nem is a megnyitó volt nagy esemény, hanem az a gazdag tárlat, amit Sándor ott felsorakoztatott. Meg az a nagy alázat, ahogyan arra a kiállításra készült. Jó barátomnak tudhattam. Nem csak fotóztam a megnyitót, hanem együtt is raktuk fel a falra a képeket... Bátor idők voltak!  Ma is büszke vagyok reá, no meg arra, hogy művészeti iskola viseli a nevét."


Ezzel aztán beindult a levelezésünk. Nemrég megírta, hogy időközben a Balaton partjára költözött, új családot alapított, nyugdíjba került, ilyen-olyan bajait kúrálgatja, néha fotózik. De vcégre elszánta magát, hogy fotóarchívumát, amely több ezer darabra rúg (6x6-os negatívok, diapozitívok), beszkenneli, rendezi, hasznosítja. "Drukkolj nekem, hogy sikerüljön!"


Naná, hogy drukkolok neki! Hiszen olyan páratlan dokumentumértéke van munkásságának, amit majd csak az ő elszántsága nyomán tudunk majd értékelni. Addig is, hadd álljon itt biztatásul egy másik, általam őrzött trófeára - ihletett portréja Beke Györgyról, amint kéziratot javít az Előre szerkesztőségének egyik félreeső irodájában, ahol annak idején a riport rovat székelt, s a száguldó riporternek is volt ott egy "macskaasztala" a bukaresti sajtóház előterére nyíló ablak előtt.