Vegye úgy ezt a látogatást, mint olyanét, aki megfogadja a házigazda kérését és igyekszik nem kertelni. A 2008 óta vezetett blogban a természet mindenképpen igen fajsúlyos helyet foglal el. Kísérletei és eredményei e téren figyelemre méltóak, de engem mindennél jobban érdekel emberábrázolása, merthogy azt is a zászlajára tűzte, tehát számon kérhető tőle.
Legfrissebb, gyimesi csángó viseletről készült sorozata, bár élethű, eléggé monoton. Beállításai jobbára ötletszerűek, s a jelenetben rejlő játékszerűség, bármennyire is spontán lehetett a valóságban, kimerevítettnek, művinek hat.
Nem így a Mindennapi kenyér, ami ugyancsak lejárt, bőven kiaknázott téma a fotográfiában, ám itt Vass Lehel képes új látószöget találni anélkül, hogy ezzel befolyásolná a tárgy és az esemény alakulását. A kenyér kivétele a kemencéből azért hiteles, mert sikerült megtalálni azt a technikai megoldást, ami nem csak fotó-, hanem modellbarát is. Mint a képéhez írt jegyzeteiben elmondja, a kép készítése némi ravaszságon is múlott (akit pontosan érdekel a trükk, olvassa el a kommenteket), amihez egy fotós társa adta az ötletet, de végül is aaz eredmény számít, aminek ha a helyes és értelmes tanulságait hajlandók vagyunk levonni, akkor félig nyert ügyünk van.
Vass Lehel képe újat mond számomra a mindennapi témában, és már ezért érdemes volt felkeresni blogjának oldalait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése