Hálás, ugyanakkor nehéz téma. Az album szép, elmélyült munkát tár elénk s a művész dicséretére legyen mondva, megtekintése bárki számára elérhető, amennyiben számítógépes hozzáféréssel rendelkezik a világhálóra. A Szunnyadó értelem lapozgatása kiemelkedő élmény, még akkor is, ha inkább csak a képi információt értékelhetjük. Vancsó Zoltán értékesíti benne mindazt a gazdag szakmai tapasztalatot, amit egyrészt szabadon fotózó művészként, másrészt a 168 óra fotóriportereként szerzett.
Így vall e kettősségről egy interjúban:
"Két teljesen külön fotós él bennem... Ez egy szinten skizoid érzés... Nem vagyok egy kifejezett riporter alkat és annyira nem érdekelnek ezek a napilapos őrületek. Annyiból viszont riporter vagyok, hogy a képek, amiket készítek, emberekhez köthetők. Legtöbbször olyan jeleneteket fotózok, amik mégis riportként vagy riportfotóként működnek. De ezek a képek nem az aktualitásuk miatt izgalmasak, hanem reményeim szerint túlmutatnak azon."
Nem mellékes tényező, hogy a fiatal fotográfus elkötelezett híve a fekete-fehér fotográfiának, ugyanakkor mind elszántabban szeretne nyitni a filmoperatőrség felé, mert úgy érzi, hogy a csapatmunka nagyot lendíthetne előre művészeti törekvésein, amelyeket talán a fotózás magánya itt-ott már kikezdett...
Lapozgassuk egy nagy művész szívvel-lélekkel elképzelt és megvalósított munkáját, s közben felfedezhetjük magunknak Vancsó Zoltánt, az embert, aki szereti a véletlenre bízni magát. Persze, korántsem véletlenül...
Honlapjára itt lehet belépni - csak kíváncsiaknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése