Fiatal szegedi barátunk egyet szabadkozik blogján: hogy mostanában kevesebbet fotózott, s életében váltás előtt áll. Az biztos, hogy az egyetemi tanulmányokat folytató ember könnyen ki van téve annak, hogy irányváltozások állnak be az életébe. Egy biztos: bár mindenek előtt kedvtelésből fotózik, nem szakított a képírással, sőt, nagyon komolyan bedolgozta magát a színházi fotózásba.
Aki kipróbálta, az tudja: nem mindennapi beleérző képesség kell ahhoz, hogy a fotográfus együtt lélegezzen az előadással, s megtalálja azt a helyet, azokat a helyzeteket és viszonyokat, amik szükségesek a minőségi kép elkészítéséhez. Horváth László jó tanítvány: bizonyítja a szegedi kisszínházban december közepén készült képsora Görgey Gábor: Mikszáth Kálmán különös házassága c. előadásról. A sorozatot indító fotó jól elkapott hangulatrögzítő portré a darab főhőséről, aki a kékes szivarfüst terebélyes árnyéklombja alatt tulajdonképpen végeérhetetlen, furcsa mesévé oldja saját életét. Az általa ábrázolt színész teljesen összeolvadt szerepével - az örökké fabuláló íróval, aki képes kibekkelni házasságát, csak egyenesbe jusson az élete - anélkül, hogy fel kellen hagynia az írással.
A fiatal fotóst nemrég különben nagy öröm érte: a Szegedi Kortárs Balett társulata hosszabb távon felkérte a trupp házifotózására. Január 30-i bejegyzésében mindjárt mellékelt is egy sorozatot a Testek filozófiája c. előadásról. Örömében szívesen osztozok.
Köszönöm!
VálaszTörlés