A keresés, a stílus és technika tökéletesítése minden fotográfusi műhelyben megszokott, természetes mozzanatok. A fontos az, hogy a próbálkozásnak látható nyomai, kézzelfogható kísérleti darabjai is legyenek. ILdikó homoródmenti képírói expedícióját - amelyen többedmagával vett részt az elmúlt esztendőben - egy ilyen beszédes magángyűjteményként kell felfognunk, amelynek során mmegtanulhatta nem csak a látványhoz, hanem a lélekhez, a karnyújtásnyira lévő világhoz való közelítésnek is a fortélyait.
Homoródi képeskönyvéből kiemelném azt a felvételt, amely a bükkfalvi Román Viktor szoborpark egyik reprezentatív darabját ábrázolja. A park maga sem mindennapi létesítmény. A távoli Párizsba szakadt, ott elhunyt, homoródmenti származású tehetséges szobrászművész tervei alapján testvére, az autodidakta művész Elemér váltotta valóra azt a formagazdag, megálmodott teret, ami az elhunyt művész képzeletében valamikor megfogant. Ebből a fotós az egyik legkecsesebb, legtávolra mutatóbb, legfigyelemfelkeltőbb alkotást emelte ki a tucatnyi alkotásból, melyek 2008 óta szinte észrevétlenül beilleszkedtek a jellegzetes homoródmenti tájba. Abba, ahonnan a művész álmai és álmainak anyaga - a fa - vétettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése