Ima a sivatagban

1973-as riportra bukkantam a minap, amelyben egy Genevieve Chauvel nevezetű újságírónő nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy bemutassa az akkor még igen fiatal Moammer al-Kadhafi ezredest, az arab világban akkor csodabogárszámban menő, a szokványtól elütő politikusát. A Die Weltwochéban megjelenő rövid, tömör, lényeglátó riport egy pozitív, haladó gondolatokat hirdető vezéregyéniséget állít elénk, aki napjait elmélyült sivatagi imák közé szervezi. Az írást olvasva nehezen ismerünk arra a képre, amit az elmúlt hónapokban a világsajtó következetesen fest ugyanarról az emberről - igaz, közel negyven év telt el az említett riport óta - , de hát az élet, egy politikusi pálya elég hosszú ahhoz, hogy az út vargabetűkkel és zsákutcákkal torkolljon végül a totális kudarcba.


Érdekes nyomon követni a Szíriában felnőtt, Algirban és Párizsban egyetemet végzett riporternő további karrierjét is. Az évtizedek során befutott, romantikus történetek mesteri bonyolítójaként ismert és népszerű prózaíró lett belőle.  Írói honlapján egyként megtalálhatók mind írói, mind fotóriporteri-újságírói pályájára vonatkozó utalások, dokumentumok, művek. Köztük a meginterjúvolt vagy riportban ábrázolt vezető ázsiai és közel-keleti politikusokról - köztük Arafat, Hailé Szélasszié császár, Moshe Dajan, Husszein király stb. - vagy éppen a vietnami, az angolai háborúk kemény tényeiről. De ezek mind ama távoli hetvenes-nyolcvanas évek, a riporterkedés taposómalmában - precíz, színvonalas tanúságok és dokumentumok ahhoz a ponthoz, amihez kötelezően viszonyítanunk kell a jelent - mind emberi, mind társadalmi vonatkozásban. 


A riporternő dokumentumfotói megtekinthetők itt.