2009. szeptember 29., kedd

Esztena

Várday Béla blogja az elmúlt napokban további kellemes meglepetéseket szerzett nekem. El is határoztam, hogy gyakoribbá teszem oda látogatásaimat, illetve elemzéseimhez előszeretettel keresek majd nála is példákat, mintákat.

A mellékelt triptichont - képsort - azért mellékeltem ide is, bár teljes pompájában eredeti helyén tekinthető meg leginkább, mert az elkoptatott, sokszorosan lejáratott témában nem csak hogy kivételesen jó képeket alkotott, de a fotók dokumentáris értéke se utolsó.

Ha a hármasképre kattintunk, az ábrázolás felnagyítódik, s nyomon követhető mindaz, amit alább elmondanék.

Úgy érzem, a fotós rendkívüli módon készült erre az esti találkozásra a völgybe terelt nyájjal. Alaposan felmérte a rendelkezésére álló fényviszonyokat, tekintetbe vette a tömeg mozgásirányát, s jól ismerve kamerája műszaki tulajdonságait, olyan körülményeket teremtett, amelyek érzelmileg is elkötelezik a fotóst tárgya mellett.

Az a kevés fény, amely mégis elég Várdaynak ahhoz, hogy lágy rajzú, finoman vonuló foltok egységeként láttassa a lefelé lépkedő állatokat, valóságos csodákat művel: mintha a fotós szeme símogatna végig minden egyes állat gerincén, mintha az esti derengésben az állatok közötti láthatatlan szálak megelevenednének, láthatóvá válnának, mintha az élet menekülni készülne abból a keretből, amit az objektív befog.

A képsoron nem fedezhetők fel az utólagos manipuláció látható nyomai. Ezt a fajta tónusfinomságot nem igazán lehet digitális trükkökkel ilyen szinten kivitelezni. Számomra e fotók a megtervezett és hűséggel dokumentált látvány alkotó rögzítésének jó példái.

Persze, meglehet, hogy tévedek. De úgy tűnik, az eddigi szemlélők velem hasonló véleményen vannak. Gratulálok!

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm a megtisztelő szavakat, örvendek ha talál említésre méltót a blogomban.
    Üdvözlettel
    Várday Béla

    VálaszTörlés