2009. szeptember 24., csütörtök

Útban a kukához

Dr. Hajdu Tamás nagybányai fotós képeit hetek óta szemlélem, blogjáról elérhető portfólióinak dokumentáris jellegét fürkészem.

Első és határozott benyomásom velük kapcsolatban az, hogy alkotójuk igen jó szemmel és érzékkel látja meg - igen sokszor makróban - azokat a banálisnak tűnő, de a tálalás révén jelentésessé váló valóságelemeket, melyek egy szigorú, távolról sem édeskés világot közelítenek a közönséghez.

Képei közül nem egy valós döbbenetet, meghökkenést vált ki, az életnek távolról sem a napos oldalát mutatja, pedig Hajdu Tamás is ugyanazzal a fény-árnyék adottsággal dolgozik, mint a régió fotósai. Fotóiról hiányzik az ünneplés, a derűs sugárzás, annál több a felkiáltójel.

A kiszuperált babát a napi szeméttel együtt kukához cipelő polgár képe, az elérendő végcél lehangoltsága ellenére is dinamikus, hiteles, jelentéses. Annak a képtelenségnek ad hangot, hogy az ember mindegyre megszabadulna kacatjaitól, ballasztjaitól, de ezzel csak még inkább bebetonozza azokat a viszonyokat, amelyek között láthatóan nem érzi jól magát. Az elhordott szemét új helyre kerül, ahol meggyűl és rátelepszik a láthatárra, a városi élet imbolygó horizontjára.

Kemény, jól elkapott kép; kis türelemmel még találni hasonlót dr. Hajdu 2006-tól keltezett gyűjteményeiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése