Nagy Viktor fotóblogját szintén érdeklődéssel figyelem, s ami nagyon tetszik nála, az mindenek előtt a következetes-ség, hogy megpróbálja a régi klasszikus tonalitáshoz hűen, ff-ben láttatni a világot.
Azon túl, hogy blogjához olyan keretsémát választott, amely fekete alapjával szinte felkínálja a látogatónak a ff képeket, nem vonja el a figyelmet a lényegről.
Nagy Viktor egykori, odahagyott, de időről időre fölkeresett kisvilágát, Olasztelket és környékét annak eseményeit-látványait fényképezi az internet nyilvánossága előtt, ha jól vettem ki, 2007 júniusa óta. Az, hogy a magyarországi Baranyában él, nem akadály számára, hogy a szülőhely életét nyomon kövesse, értelmezze. Különösen a baróti bányavilág belső formái, fényei és árnyai, képi valósága az, amit rendkívül jól ledokumentál. (Ami azért is lehetséges, hiszen bevallása szerint környezetvédelemben dolgozó geotechnikus, tehát otthonosan eligazodik a föld gyomrában is...) Szépek a kisbaconi vízimalom körüli képi dokumentumok is, a hiteles erdővidéki portrék, gesztusok, mosolyok...
Mégis e nemrégiben készült csordaképét vettem kölcsön róla szóló bejegyzésemhez, mert nagyon jó kompozíciós érzékkel a szokványosnál többet mondó, hiteles képet hozott a település állatainak vonulásáról. Az előtérben kiemelkedő, hegygerincnek is beillő marha hátíve annyira pontosan sugallja az imbolygó mozgást, a kép dinamikáját, hogy ezáltal kiemeli a látványt a hétköznapokból és magát a nagybetűs Vonulást ábrázolja, valahonnan, valami felé...
Kedves Barátom.
VálaszTörlésElmaradtam.
Lemaradtam.
Azon gondolkodom, hogy bocsánatot kérjek, vagy köszönetet mondjak.
Rájöttem, hogy alapvetően egyik gesztussal sem hoznék helyére semmit abból ami elmaradt, hiszen ahogy végig böngésztem a fotótanút rájöttem, hogy Ön az írásaival senkinek nem árt.
Teszi a dolgát, és elfogulatlanul, objektíven bemutat embereket. Dokumentál. Ahogy azt én is teszem a munkahelyemen. Juditnak azt mondtam egyszer a munkámról: olyasfajta a munkám, mint az egykori haditudósítóké.
Igaza van, jól megfigyelte, és leírta: valóban a klasszikus fotográfia elemet összefogva szeretném a világot bemutatni. Közelről. Lényegre törően.
Örülnék, ha rendszeresen kapnék hozzáértőtől elismerést.
Örülök annak is , hogy Judit már észre vette mit jelent nekem a lényegre törés, a fekete-fehér világban.
Köszönöm.
Amit önről olvasok az a három szó, ismerős.
Én is, csak én akarok lenni.
Minden jót.