"Tranzakció"

A kép szerzője valamikor, még az ezredfordulón egy sajtópályázatra küldte be ezt a munkát, de azóta már inkább a filmezés vizein evez.

A jó, karakteres kép azonban megmarad önmagának, mint egy ujjlenyomat: egyedi, megismételhetetlen.

Az utcán föltálalt nyomorúság és ahhoz való viszonyulásunk jelenti a kép valódi koreográfiáját: azt a "tranzakciót" láthatjuk, amikor a jóltáplált, a dundi, laza húsú, fehérbe öltözött, amúgy személytelen jótevő lerója adóját a sorsüldözte, csupa csont és bőr, testével a tehetetlen esélytelenséget cégérező kéregető előtt.

Mindketten a saját sorsukat teljesítik ki. A jelenet nem új, nem csak napról napra, de szinte percről percre megismétlődik a világ bármely táján. A "tranzakció" szereplői, kosztümjei, díszletei és természeti környezete változnak. Az adok-kapok mozdulata, az értékek rövidre zárt vándorlása marad.

Schupler Alfrédnak az RMSZ (Romániai Magyar Szó) fotópályázatán feltűnt felvételét ma is korlenyomatként, művészi dokumentumként kezelem.