Bazalt

Nagyszerű a darabosságnak ez az egytömbű megragadása, égbe vezetése. Sok sziklafotót láttam már (és még többet nem - gondolom), de legtöbb elsősorban a csipkézettséget, a karcosságot, élő és élettelen egymás mellé rendeltségét emelte ki rajtuk.

Fülöp Lóránt alsórákosi bazaltorgonája némileg elüt ezektől, nem kelti a déja vu érzetét. Elemlámpa című blogjában szerre észrevehető, mennyire elkötelezte magát ez az erdélyi fiatalember a természettel és annak fotózásával. A szikla itt a szó szoros értelmében fölénk magasodik, nem fenyeget ugyan, de imponál - ott van, nekünk pedig számolnunk kell az ottlétével. Az erőteljes, nagy síkok némileg megnyugtatóan is hatnak...

Idén április 22-én írtam volt az Expozia nevű fotós társulásról, amelynek f. l. is tagja (gyakran jelenik meg véleménye, állásfoglalása a neten e kezdőbetűkkel jegyezve), s amely akkor bemutatkozó kiállítást készült tartani. A természetfotósokból verbuválódott alkotói közösség azóta is él, hallatnak magukról közösségileg is, honlapjukon át betekintést kapunk elképzeléseikbe és nyári eredményeikbe.

(A bazaltorgona felvételével kapcsolatosan az egyik bloglátogató kifogásolta volt a fehér keret alkalmazását, ami nekem is szemet szúrt; én magam nem követtem volna el, tűnődtem is, ne messem-e le a látványt gúzsba kötő, mintegy a falra parancsoló kalodáját, végül győzött bennem az elfogadás türelme: sokkal jobb a kép annál, hogy egy oda nem illő kerettel el lehessen rontani... Igaz, itt nem hangsúlyoztam ki a keret külső határát, ellentétben a blogbeli megjelenéssel.)