Buziás

Egyik fürdőemlék hívja elé a másikat...

Tegnap Erzsébet-

városban merítkeztem meg a Nagy-Küküllőben, ma a buziási óriáspark árnyas fái alá képzelem magamat, méghozzá 1947 forró nyarába, amikor Vallasek nagybátyám szüleinek házában nyaraltam egy kerek hónapot, hogy így tehermentesítsük anyánkat. (Lánytestvérem Aradon, egyik öcsém meg Brassóban múlatta idejét, ugyancsak rokonoknál; anyánk egy éves, legkisebb öcsénket gondozta ezalatt...)

Ezt a látképet, amely bennem a fenti sorokat előhívta, egy igen rokonszenves honlapon találtam, amely 2006 óta igyekszik begyűjteni/elérhetővétenni mindazt a szellemi és illusztrációs dokumentumot (tanulmányokat, könyveket, térképeket, látképeket, fotókat, képgyűjteményeket, visszaemlékezéseket, lapokat, múzeumi leleteket stb.), amit a romániai Bánátot egyedivé teszi. A közösségi összefogással, több nyelven - köztük magyarul is - olvasható portál valóságos kincsesbánya, egyik következő alkalommal még szívesen elkalandozok arrafelé.

Most csak ezt a látképet csentem el, amelynek áthatolhatatlan árnyékos részein ott lapulok magam is. A levegőben - tudom meg utólag - már benne van a közelgő, 1947 augusztusi pénzbeváltás, amikor egész vagyonok úsztak el Romániában (ez is volt a cél!), s a bankókat milliósokként és milliárdokként kellett számontartani.

Én mindebből csak annyit érzékeltem, hogy mert jó hangom volt, amivel nagybátyám szívesen dicsekedett ismerősei előtt, nem egyszer adtam szabadtéri koncerteket a bánáti fürdőváros parkjában, hol a pavilonban, hol egy árnyas padon. Egyik alkalommal egy járókelőnek annyira megtetszett kisfiús szopránom, hogy egy maroknyi milliós bankjegyet nyomott jutalmul a kezembe. Büszkén szorongattam azt a pénzt, s nagybátyám megígérte, hogy ha hazamegyek, majd vehetek magamnak azt, amit éppen óhajtok.

Mire hazaértünk, megtörtént a pénzbeváltás. Nagybátyám elment a bankba, hogy millióimat beváltsa. Már nem tudom, mennyit kaphatott, de nekem azt mondta, hogy éppen egy görögdinnyére elegendő aprópénzzel szúrták ki a szemét. A bizonyíték ott volt a kezében: egy 6 kilós, ropogós görögdinnye formájában. Mindjárt át is akartam venni a nekem kijáró csemegét, se nem bírtam megtartani a közel 6 kilós gyümölcsöt, amely csúfosan leesett a földre, ahol ripityára szakadt. Végül a tyúkok ették meg, én pedig maradtam a veszteség ízével, illetve egy boldog buziási vakáció emlékeivel...