Így történt, hogy az Ádám Gyula szebeni beköszöntése után hamarosan a fotótábor csapatának más tagjai is jelentkeztek egy-egy "névjeggyel", jeléül annak, hogy nagy élet folyik ott a szebenkörnyéki szórványban: a vendégül látott fotográfusoknak sikerült jól "megkavarniuk" a vidék hétköznapi hangulatát.
Márton Ildikó ezzel a titokzatos torony-ábrázolással (jobboldalt) jelezte, hogy az építészettel kapcsolatos bármilyen jelenésben és dimenzióban változatlanul otthon van, s az ilyen téma nála mindig emberére talál.
Molnár Attila Bolyáról való jelentkezéséről a pillanat elismételhetetlen meghittsége és pillanatnyi rögtönzöttsége árad: az egymás mellé állított, istállóajtó nyílását kitöltő szomszédok a helybeli megmaradás utolsó mentsváraiként, támoszlopok gyanánt tartósítják a látványt.
Szőcs Lehel, ugyancsak Bolyáról, egy ötgyerekes családfő rafinált portréjával jelzi az egyszerű nagy család jelenlétének hangulatát: a háttérben nadzagra terített, száradni kiaggatott ruhák lengedező halmaza a megsokszorozott élet gondjaira figyelmeztet, a megbillenni látszó családi otthon és a családfő domináns alakja között.
Végül, Veres Nándor hangulatos, húsvéti gondolatokat ébresztő életképe a juhtartó hagyományok máig élő, megújult, a jelenkori igényekhez idomult, mégis végtelenül egyszerű és továbbra is rudimentáris környezetét rögzíti, emberközpontú hitelességgel.
Köszönöm a "névjegyeket!"
jól nyomják a fiúk, lányok. :)
VálaszTörlés