2010. március 31., szerda

Szépapáink


Örvendetes gazdagodás tapasztalható
Molnár Attila (Erdélyi Fotográfiáért Múzeum Egyesület) személyes honlapján: a fiatal gyűjtő-fotográfus egyre-másra áll elő új és új szerzeményekkel. Szimpatikus az a lelkesedés, amivel a régi korok fotográfiáit szemléli, kézbe fogja, licitál rájuk, aztán amikor megérkeznek, mindjárt meg is osztja az élményt barátaival, tanítványaival...

De én most egy 105 éve készült fotót "akasztottam" le virtuális szobafaláról: az 1905-ben a szépapáiról készült páros portrét, amely a maga rusztikusságában, erőteljes és nyers grafikai hatásában mintha a múlt mába vetített árnyképe lenne. Ráadásul a szépapa alakjához olyan információ is kapcsolódik, hogy állítólag együtt harcolt Petőfi Sándorral a segesvári ütközetben, vagyis a tragikus végjáték egyik döntő helyszínén. Néhai Molnár Ignác jócskán túlélte a gyászos ütközetet, Petőfi viszont rajtavesztett... A költőről szóló tanúság azonban mára már csak szimbolikus, hiszen bármi történt is szépapáink életében, bárhogy is kanyarintotta vargabetűit a történelem, mára már csak a nyomaik, emlékük, legendáik, időn átmenekített példájuk léteznek. Meg egy-egy jól őrzött kép, amiről olykor nem csak a port-pókhálót kell letörölni, hanem az időbe oltott feledés sűrűsödő homályát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése