A HMKK fotósulijának harmadik évadja is elballagott...
Öt hétvégen át tartó pünkösdi királyságukból csak keveset volt alkalmam osztozni, viszont megállapíthattam: a gyorsan közösséggé kovácsolódott 19 ember - kevés kivételtől eltekintve - olyan kohéziós erőt képvisel, amiből mindenki csak nyerhet. Ők azért, mivel megsokszorozza erejüket és önbizalmukat, a külvilág meg azáltal, hogy összetartásuk kisugárzik környezetükre és ha csak lehet, integrál. Magához vonz. Munkakedvük, ambíciójuk ragályos. Sikerük, vizsgaeredményük se meglepő. Nem csak egyénként, hanem közösségként is vállalták a megmérettetést.
Nevüket, legalább most, a végén nem árt fölvésni a mestergerendára. A jövő így legalább tudni fogja, hogy mi volt a helyzet induláskor. Többségük ezután fog bizonyítani a fotóművészet terén.
Az "évfolyam" pedig állt Bilibók Ferencből, Borbély-Bartis Árpádból, Erős Attilából, Erős Zoltán Leventéből, Ferencz Attilából, Ferenczi Győzőből, Gáll Ferencből, Gergely Szilárdból, Hadnagy Lászlóból, Henning Jánosból, Kopacz Attilából, Kováts Árpádból, László Ilonából, Lázár Lehelből, Lengyel Lászlóból, Mincsor Szabolcsból, Pászka Ervinből, Szabó Csabából és Szőcs Lórántból.
Az utolsó órák szünetében és a vizsgáztatásra várakozás holtidejében rendre elbeszélgettünk - "egy hideg, egy meleg" alapon - a tanfolyam eredményességéről. Ahogy azt az eddigi évadokkal is tettem, a véleményeket név nélkül kértem, úgy is adom vissza. A döntő válasz nem a "ki mondta", hanem a "mit mondott" kérdésre érkezik...
*
- Nekem nagyon is megfelelt. Amatőrként, hétvégi fotósként iratkoztam be, hogy némi fotótörténetet és olyan fogásokat tanuljak, amire nem volt lehetőségem kipróbálni... A tanfolyam szervezettségén, struktúráján még van mit igazítani, hogy pontosan tudjuk, ettől eddig ez és ez van, ilyen óra következik, az ember akkor fel tud rá készülni...
- Jó volt a társasággal együtt lenni. Számomra épp csak ízelítőt jelentett, mert a többiek előbbre voltak. Iskolai próbálkozásaimat akartam kiteljesíteni e tanfolyammal. Szeretnék majd egy jobb gépet vásárolni, hogy életbe ültethessem a tanultakat.
- Talán annyi hátrány volt belőle, hogy mindig be kellett utazzunk mi, gyergyószentmiklósiak. De hát ha nem tudott megoldódni helyben, akkor én jöttem Mohamedhez. Nem mondom, hogy túl sok újat tanultam, de az az egy-két dolog, ami rám ragadt, annak örvendek. Annak, aminek el volt nevezve, hogy "tanfolyam", tökéletesen megfelelt, vitte a színvonalat.
- Számomra a fotótechnikai rész volt a legizgalmasabb, s abból is az, ami előttem ismeretlen volt. Például tudtam, hogyan működik egy optika, de ennyire mélyen és szakszerűen még nem találkoztam a kérdéssel. Ami kissé hosszasnak tűnt, az a fotótörténet, de ez ezzel jár, ezt is kell tudnia egy fotósnak, ha már erre adta a fejét. Talán a képfeldolgozásra kevés idő maradt.
- A csapatmunka tetszett, az, hogy közösen fotózunk. Tudatosabbá tett minden szempontból. Elkezdtem komponálni, hogy lehetőleg kész kép jöjjön ki a gépből. Csak a legminimálisabb hozzányúlást tegye szükségessé. Jó volt a fotótörténet is, mert kinyitotta a szemünket a világra. Több is elkelt volna a közös fotózásból, kiszállásból. Amúgy nagyon rövid volt, zsúfolt. Talán ha meg lehetne nyújtani valamennyivel... Az eseményfotózásra jobban elő kellene készülni.
- Jó szakmai csoport vezette, sok titkot tudott megosztani velünk. A pedagógiai része kívánnivalót hagyott maga után, de ezen lehet segíteni a gyakorlattal. A szakma a kezünkbe van adva, rajtunk múlik a folytatás.
- A kellemes fele volt több: jó volt a társaság, a kurzus felépítése, a vége felé kissé sok számítógépes munka szorult egy-egy napra, ami kifárasztott egyeseket, de talán éppen ezért lett hatékony. Örvendtem a kiruccanásoknak: Szentkirályra, Gyimesbe. Nagyjából megkaptam, amit elvártam.
- Negatív véleményem: eléggé átláthatatlan, az elején nem tudtuk, mi lesz belőle, kellene egy világos felvezető, eligazító. S a már kész anyagokat is megkaphatnánk előre, hogy időben tudjuk beosztani magunknak a tanulmányozását (pl. fotótörténet). A többi benyomásom mind pozitív: mindent kipróbálhattunk, ami a fotózás terén lehetséges, különböző műfajokban és környezetben, s akkora anyagot össze lehetett gyűjteni, hogy ebből nyugodtan dolgozhattunk. Jónak találom a kurzusok beosztását, a foglalkozások sorrendjét.
- Tetszett nekem, szép, jó, az ember látását ráirányította a lényegre, eddig például nem láttam tisztán dolgokat, de most már jobban látom, mit kell s mit nem fotózni. Az oktatók szerintem beleadtak mindent a sikerbe, elmagyarázták rendesen. Most, az utolsó hétvégén kimondottan hiányzik, hogy jövő hét végén nem kell jönnünk. Egyáltalán nem volt kidobott pénz a tanfolyam. Amikor az első órára bejöttem, azt hittem, hogy mindenki maga fele fog fordulni, senki nem fog nekem segíteni. Nagyot tévedtem: ha valamit nem tudtam, többen is ugrottak. S ez így ment végig.
- Jó volt, sokmindent tanultam s főként indíttatások értek. Ez volt a legjobb. Mivel ezek a keretek, ez a lehető legjobb kompromisszum a szervezésben.
- Újságban olvastam a hirdetést, utánanéztem az interneten, mi jelent meg a korábbi kurzusokról, s elhatároztam, ez kell nekem. Leginkább a közegre vágytam, hogy több fotóssal megismerkedjek s némileg a szakmában jártasságot szerezzek. Ilyen szempontból nagy szerencsém volt a fotótörténettel, ami meggyőzött arról: érdemes fotográfiával úgy foglalkozni, hogy művészetnek tekintjük s meglátjuk benne azt, hogy mik voltak az eljárások, milyen eszközöket használtak... Összességében elégedett vagyok. Jó baráti társaság jött össze, kivált a gyergyóiakkal, együtt utaztunk rossz időben, jó időben, sajnálom, hogy két alkalommal hiányoztam, most is érzem a hiányát... Mondjak hideget is? Talán az, hogy rövid volt, sokkal több találkozásra lett volna szükség. Igazából jó lenne együtt élni, így, egy fotóközösségben, amíg él az ember, mind csak tanulni, próbálkozni és élvezni az eredményt.
- Ha több gyakorlat van, az jobb lett volna, de jó, hogy maradt idő a tanításra is, az oktatókat tekintve mindenki a saját anyagában volt jó, mindenki jól tudja a magáét. A legjobb az egészben a társaság volt, ahogy megismertük egymást, mert a fotósok amúgy eléggé zárkózott emberek... Itt megpróbált mindenki lehetőségéhez képest kinyílni, közös nevezőre jutni.
- Az egész jól ki van találva, a célomat elértem, amiért jöttem. Tanultam elméletet s gyakorlatot is annyit, amennyivel megélek.
- Négy éve fotózgatok, de nekem teljesen jó volt, ami engem is meglepett. Most jöttem rá istenigazából, hogy nem sokat tudok, idáig csak nyomogattuk a gombot. Egyedüli dolog, amit hiányolok, hogy a képkivágásra keveset fordítottunk, pedig az komoly dolog. Más tanfolyamon mintha inkább előtérben lenne. Mindent összevetve profi volt. A csapatszellemért jöttem a tanfolyamra, amit meg is kaptam.
- Leginkább a gyakorlati rész tetszett, abból is a stúdiófotózás, a fénytechnika megtanulása és gyakorlása. Negatív megjegyzésem nincs, hangulat nagyon jó volt.
- Jó volt a társaság, a hangulat. Sokat tanultam, bár hétköznapjaimban fotóval dolgozom, de most látom igazán, mit jelent a komoly fotózás. Kidobott a megszokott rutinból. Kevés az 5 hét, több gyakorlat és elmélet egyaránt elkel.
- Nagy élményt nyújtott, mind tanulásban, mind baráti kapcsolatokban. Barátokat szerezni mindig jó. De tanulni se kutya! Otthon én próbálgatom fejleszteni magamat, de amikor más mondja, akkor jobban fog az emberen. Kaptam egy jó hátszélt, s meglehet, én is ugyanígy hozzájárultam valakinek az ösztönzéséhez. Jó volt, hogy úgy kezeltek minket, mintha mindenkinek egyenlő esélye lenne a kibontakozáshoz. Ha meg lehetne nyújtani egy kicsit az öt hetet, akkor az még jobb lenne. De ezt már a szervezők tudják, hogy lehetséges vagy sem, mert anyagi vonzata van.
*
Ezek után nem igazán van mit hozzátenni, mint azt, hogy várjuk ennek az évjáratnak a beérését, művekkel való jelentkezését a fotós mindennapokban.
Illusztráció: a megérdemelt bankett * Fotó: viccesfotósulisok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése