E kettős fotó - magam párosítottam őket egymás alá-fölé, minthogy egyikről sem volt szívem lemondani - 1989-ben készült, a fotós Székely Sándor egy vidéki útja alkalmából, néhány hónappal a romániai rendszerváltás előtt.A bukaresti Előre alkalmazottjaként, a fotósnak az volt a feladata, hogy a hétköznapi életből ellesett apróbb-nagyobb jelenetekkel, életképekkel színesítse (a lehetőségekhez mérten) a legtöbbször megbonthatatlannak látszó hivatalos betűtengert. Dicséretes, hogy Sándor sosem ment el behunyt szemmel az olyan látvány mellett, amiről tudta, hogy nem kerülhetnek a lap hasábjaira.
Az itt látható reggeli jelenetet (katt a képekre!) a szálloda szobából, a magasból fényképezte, amint az épület mögött található gázpalacklerakat előtt emberek százai várakoztak, hogy esetleg megérkezik a várvavárt hereautó, a tele gázpalackokkal. Az emberek mellett - és sok esetben helyett, mert voltak, akik nem győztek órákat álldogálni a szabad ég alatt és megbízottak gondjaira bízták palackjaikat - sorakozó üres, többnyire ütött-kopott, sokat látott "butéliák" egy-egy család havi konyhai tüzelőszükségletét jelentették abban az időben, amikor minden téren iszonyú és olykor abszurd takarékossági helyzetet kényszerítettek az ország lakosságára.
A fenti fotó elsősorban a helyzet iszonyatát és abszurd grafikáját ábrázolja, a maga ösztönösen friss nyerseségében, az alsó pedig egy igen jól ellesett, már az utcán, az emberi szem magasságából készült groteszk helyzetkép a palackját gyöngéden körülölelő, hajnalok hajnalán felkelt és a sorba kis, tákolt taligájával beállt idős ember kiszolgáltatottságát, amint várakozás közben elnyomta az álom. Előle ideig-óráig eltűntek a valóság nyugtalanító külsőségei, de számunkra, akik a képre tekintünk, megmarad mindaz a nyomorúság, amire egy szervezett embertelenség csak kényszeríti az embert.
(A képek, mintegy mementóként, majd csak 1989 után jelenhettek meg, az Előréből lett Romániai Magyar Szó hasábjain.)
Elmerengtem a képeken, gondolataidon.
VálaszTörlés