Dancs Artur az idei nyár óta New Yorkban él. Úgy döntött, hogy huzamosabb szatmári életvitele után megpróbálkozik szakmájában egy Erdélytől távoli földrészen megkapaszkodni. Az élettér váltásáról rendszeresen beszámol barátainak - nekem is - oldott, hangulatos levelekben, hiszen amellett, hogy tapasztalt repülésbiztonsági szakember (vagy minek nevezzem, ezt majd ő helyreigazítja, ha kell), az irodalmi és a képírói önkifejezés sem áll távol tőle; s beleegyezett, hogy azokat szépen föl is rakosgassam a világhálóra. Egyelőre 20 ilyen levelet lehet elérni a Káfé portálon, de az élet megy tovább, s a beszámolók folytatódnak. A minap fotókat küldött, úgy fogalmazott: New York-i hangulatok ezek... semmi más... (???) Amerre néz az ember, vagy amerre szívesebben megfordul, otthonosságot kereső bolyongásai közt, azok rendre gépre kerülnek. A hangulatokat pedig a látvány minősége és sugallata gerjesztik. Az itt látható Váltó c. kép számomra azért emelkedik ki a többi közül, mert egyszerre lírai és konkrét. A giccs határát súroló elérzékenyüléssel észrevétet egy olyan valóságablakot a nagy északamerikai kontinens nagyvárosának hangyabolyából, ami a mi földközeli léptékeinkhez is közel állnak. Az acél, beton és üveg birodalmának titulált metropoliszban újra megveti lábát a kíméletlenül megerőszakolt természet, örvend az utat találó napfénynek, még ha vérszegények, fakók is a színek, az egyensúly még nem állt helyre, nem tudni, ki kerül majd ki győztesen: az enyészet, vagy a váltó szerkezetéhez asszociált új világrendezés?
Art barátunk dokumentál. Jó száz évvel felmenőink Újvilágba tántorgása után most a saját sorsán képezi le azt, mivel jár a csillagos ég átrendeződése a fejünk fölött. Mert egyéb nem történt velünk, csak a váltó fogantyúját forgatták el, a hangulatunk lázgörbéje ugrabugrál, s amikor csúcsra jár, hát nem könnyű átvészelni...
annyira jó lenne, ha én is ilyen szépen meg tudnám fogalmazni a gondolataim, érzéseim egy-egy kép láttán. ide fogok járni és eltanulom! ;) ...megpróbálom eltanulni. :)
VálaszTörlésPéter, ne hidd, hogy nekem olyan könnyű. Minden esetben sikerül meglepődnöm, hogy mennyivel többet sikerül kihoznom a témából, mint amikor felgyűröm az ingem ujját. De magamban szorongok, hogy eljön az idő, amikor kezd üresben járni az ember. Akkor gyorsan abba kell hagyni. De amíg jó képek kerülnek elém, ez a veszély nem áll fenn.
VálaszTörlésMester! Nem is számít ebben a kontextusban nagyon, ki vagyok s mi vagyok, annyira szépen terítetted közönséged elé ezeket a képeket - a hangulataimat.
VálaszTörlésIgazad van, ezek nem NY hangulatai, hanem az enyéimek. Barnák, kékek, vörösek vagy épp fakultak.
Ami a természet önmagáért való küzdelmét illeti pedig pontos meglátás, mégis hozzátenném, hogy szerencsére már látni, hogy sikerül lassan egyre nagyobb teret hódítania, azaz VISSZAhódítania magának.
Erre akár a Váltó lehet a legjobb példa. Egyik levelemben írtam is róla, amint az egykori - és immár halálraítélt, funkció nélkülivé vált - ipari vasutat lelkes és tehetős polgárok összefogása megmentette, hogy parkot létesítsen rajta, parkot, ami a forgalmas utak felett olyan, mint egy magaslati oázis. Köztük olyan vagány fickók, mint a szállodalánc-tulajdonos André Balázs, akiről szintén szóltam ama levélben, és aki szállodáját is erre építtette, erre a kanyargós magasvasútra, amely idén tavasztól NY egyik legkeresettebb látványossága lett.
És hát igen... Egy újabb sávot nyert vissza ebben a jogi csatában a természet is a City egyik legforgalmasabb szegletében.
Köszönöm a sorokat!
Art