Ez a szivárványos kép akármikor elkészülhet, amikor süt a nap a Niagara vizesés tájékán. Olyankor tizezrek és tizezrek kattintják el csodálkozva a fényképezőgépüket, inditják be filmfelvevő kamerájukat, hivatásosak is olykor, de leginkább amatőrök.Mint ennek a képnek a szerzője is, aki történetesen az én lányom. És neki is szerencséje volt, hogy tegnap, 2009. augusztus 15-én a Niagara fölött hétágra sütött a nap, s a szurokolvasztó fény megtört a vizesés fölött lebegő állandó permetfelhő vizcsöppjein.
Ez az az olcsó ajándék, a bónusz, amit a vén természeti jelenség a maga egyedülálló látványával együtt nyújt mindazoknak, akik hajlandók elzarándokolni hozzája, akik csodálattal hódolnak előtte és vállalják azt a millió kisértést, amivel élelmes üzleti vállalkozók a csodalátni érkezőket behálózzák, elcsábitják, hitegetik...
E kép a tanúság arról, hogy ott jártunk, a világ egy rendkivül népszerű pontján, és jól éreztük magunkat, és megáztunk a zuhatag körüli állandó vizpermettől, de magunkkal vittük az amatőrfotó révén a természet mosolyát, ami ha jól meggondoljuk, mindennap egyszerűen - a fizika törvényeit betartva - előállitható.
(Fotó: Dobrescu Anna)
Mind nézem ezt a szivárványos képet, de téged nem talállak rajta. Csak egy fehérgúnyás legényke tekint felém, de úgy látom, az nem te vagy.
VálaszTörlésPont ilyen volt minden, amikor arrajártam. Pont. De nem ! Szivárvány, az nem volt. Mert a Nap sem sütött, azért. Vagy mert megunta.
Én ezt a vízesést úgy tekintettem, mint valami dekorációt. Ha csak néhány percre is, de fölfelé indult volna a víz, azt valóságos csodának tartottam volna. De így, hogy lefelé ment az a víz, nem láttam benne semmi különlegességet. Azon kivül, hogy valamivel több víz gyűlt ide össze, mint abban a vödörben, amiből itattuk az állatainkat. Éppen elgondoltam volt, itt gyűlésezik a víz. Éppen konferenciát tart és mondja a magáét : zúg. Régóta ugyanazt mondja. Akik itt laknak, nagyon megúnhatták. Zúgással telik meg a fejük és csobogással. De kénytelenek ezt hallgatni, mert ebből élnek. Zúgásból és csobogásból.
Ez a Bölöni Domi a minap odamondogatott Komán barátunknak, s abban olyasmi is volt, hogy vannak akik írókból írnak. Semmi kis találmány meg nem születik a buksi fejükben, csak azon rágódnak, mit írnak, s hogyan az írók. Ilyen módon lesznek belőlük is írók. Írókból író írók.
Ez most csak eszembe jutott véletlenül. Mert akármennyi víz zuhog itt lefelé, az mégiscsak az utolsó cseppjéig lefolyó víz. Semmi több.