Cipők a bálban

Nem kell Hamupipőkének lenni ahhoz, hogy a cipőd közérdeklődésre tartson számot. Elég, ha egy fotós a fejébe veszi, hogy márpedig ő úgy asszisztál egy bálnak, hogy az ott jelen lévők lábbelijét figyeli, azokból próbálja meg kiolvasni - és persze, rögzíteni is - a táncolók személyiségét, egymáshoz való viszonyát, lelkivilágát.


Extrém gondolat? Nem hiszem. És azt sem, hogy ez éppen Flórián Csabának jutott volna egyedül az eszébe, és éppen most. A Csaba fotóblogján szereplő fotóriport (LÁBbeLIK a bálban) szerencsére nem csak erről szól - nem a módszer áll a középpontban, az csak eszköz ahhoz, hogy egy hiteles, itteni és mostani táncmulatságot dokumentáljon.

A sorozat indítóképét látni itt, a táncra várakozó lábbelik mellett ha homályos is, de betekintés nyílik a táncteremre, az ottani mozgásra. Megállapítom, hogy a premier plánban (bocs, közelkép...) lévő női, illetve férfi cipők valahogy illő párost alkotnak. A lábak tartásáról úgy ítélhetni, hogy gazdáik egyelőre csak fizikailag vannak egymáshoz közel, de ez a közelség és a bál maga elég ahhoz, hogy a további közeledés tartóssá váljék - feltéve, ha mind a ketten akarják.


Egyelőre csak lógnak vagy várakozásba feszülnek a lábak, a cipők ismerkednek a táncparkettel, a felhangzó zene ütemével és... egymással.